Tévedtem…

Mennyire szerettem volna felnőtté válni,
Csak egyedül az utamat járni,
Hogy az életem csak az enyém legyen,
S azt csináljam, amihez van kedvem.

Tévedtem. Ahogy egyre csak növök,
Észrevettem, az idő gyorsan pörög.
Eltűnik a vidám gyermekkorom,
Egyszer azt veszem észre, hogy a botot fogom.

És azt, hogy eltűntek, kiket szerettem,
Eltűntek a percek, amikor nevettem.
Már hozzád szólok, én Istenem,
Mit teszel régóta velem?

Mit teszel mindenkivel a világon?
Miért cselekszel úgy, hogy fájjon?
A szülei mindenkinek elmennek,
Akik fel akarnak nőni, tévednek.

Nem tudnám elképzelni az életemet,
Hogy többé szüleim ne legyenek.
Istenem én csak egyetlen dolgot kérek,
Hogy maradjak gyerek, amíg élek.

Maradjanak meg nekem a szüleim,
hisz nélkülük semmim sincs.
Ha lehetne egy kívánságom utoljára,
Istenem, akkor ne szórj elmúlást a világra.

Hagyd élni az embert, míg van kedve,
hagy menjen,akkor, amikor szeretne.
Ne hagyj egyedül senkit a világon,
Istenem, csak ezt kívánom.

(Farkas Edit)
– közép-, és szakiskolás
6414. Pirtó, Csősztelek dűlő 76
06/20 363 87 11