A világhírű kecskeméti paratriatlonista, többszörös világ- és Európa-bajnok, Boronkay Péter tartott szerdán előadást a Wojtyla Barátság Központban. A „Bölcsőtől Rióig” címmel mesélt eddigi pályafutásáról, érintve közeli-távoli terveit.
– 6-7 évesen kezdtem el úszni, kezdetben azért, hogy megerősítsük a bal oldalamat, ne legyen gerincferdülésem. Egy gyereknapi úszóversenyen ismerkedtem meg Málnai Istvánnal, aki az egész életét arra tette fel, hogy fogyatékos gyerekeket tanítson úszni. A találkozás nagy hatással volt rám, elindított a versenysport irányába. Kecskeméten nem voltak adottak a lehetőségek, akkoriban én voltam az ország egyetlen leigazolt sérült vízilabdázója, amikor pedig a gimnázium után Szegedre kerültem, komolyan kezdtem el úszni – mesélte Péter, aki 2004 óta triatlonozik.
A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott szociális munka szakon, majd visszatért Kecskemétre dolgozni egy speciális iskola család-és utógondozójaként, ahol középsúlyos és halmozottan súlyos értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkozik. Az utóbbi években kategóriájának kétszeres világ-, és négyszeres Európa-bajnoka lett, Magyarországon többször is az ép sportolókkal együtt készül és versenyez, jelenleg ő az ország nemzetközileg legelismertebb paratriatlonistája.
A tavalyi riói paralimpiai játékok volt élete legemlékezetesebb megmérettetése, ahol sportágában a 9. helyet szerezte meg. Közvetlenül a világverseny előtti időszak „maga volt a földi pokol”, mert egyrészt első körben nem kapott kvótát az induláshoz, másrészt több tekintetben is „összecsaptak a hullámok a fejem felett”.
Technikai problémák is nehezítették szereplését. Például kerékpárjáról egy alkalommal leesett a lánc, melyet az automatika sem tudott visszahelyezni, ezért verseny közben meg kellett állnia, és – fél karral – újból felszerelni a láncot. Emiatt „csak” tizenegyedik helyezést ért el a versenyszámban.
Amikor éppen nem versenyzett, körülnézett az olimpiai faluban, ahol ízelítőt kaphatott a résztvevő nemzetek gasztronómiájából, és némi városnézésre is jutott ideje. Rendkívüli tetszésére szolgált Copacabana, ami mély nyomokat hagyott emlékezetében – és a riói Krisztus-szobor, amely előtt állva elmondhatta magáról: „hátam mögött az Isten”.
Főállású sportolóként a Kecskeméti Fürdőben vesz úszóedzéseket, valamint fut, kerékpározik, továbbá masszőr segítségét is igénybe veszi. Mindezen felül iskolákban tart előadást diákoknak.
Elsődleges szponzora az Auchan Magyarország Kft. A Magyar Triatlon Szövetség és a Magyar Paralimpiai Bizottság nagyjából 70%-ban finanszírozza a versenyeken való részvétel költségeit, a többit neki kell – ahogyan fogalmazott – „összegereblyézni”. A szponzorok elsősorban szolgáltatásokat nyújtanak, illetve sportszereket bocsátanak rendelkezésére.
– Nem elég jól sportolni, fel kellett építenem egy saját márkanevet. Nincs menedzserem, mentorom, magamat adom el. Soha nem tanultam, de állítólag nagyon jól csinálom.
– Július végén Marosvásárhelyen szervezik meg a tereptriatlon és duatlon kontinens viadalt. Szeptemberben Rotterdamban, októberben a törökországi Alanyában lesz egy-egy versenyem – nyilatkozott a közeljövő kihívásairól.
A 2020-as olimpiai megmérettetésre is kitért: – Tokió távlati cél. Jelenleg minden feltétel adott hozzá, de nem dől össze a világ, ha 39 évesen nem jutok ki – közölte.
Arra a kérdésre, hogy miként kívánja folytatni sportkarriere után, ekként válaszolt: „Jelentős kapcsolati tőkével rendelkezem. És persze mindig van B terv.”
(Fotók: Mátyus István)
