180 éve született és 150 éve koronázták magyar királynévá Wittelsbach Erzsébet Amália Eugéniát, Ferenc József császár hitvesét, közismert nevén Sissit. Ebből az alkalomból nyílt kiállítás a Katona József Emlékházban Sebestyén Imre kecskeméti képeslapgyűjtő anyagából. A tárlatot szerdán tekintették meg a Wojtyla Barátság Központ téma iránt érdeklődő gondozottai, miközben Katona József életét tekintve is értékes ismeretekkel gazdagodhattak.
II. Miksa bajor herceg és a bajor királylány, Mária Ludovika lánya a müncheni udvartól távol nőtt fel. Hét testvéréhez hasonlóan Erzsébet is a konvenciókkal mit sem törődő, szabadságszerető és rendkívül érzékeny lánnyá fejlődött. Természetétől fogva jószívű és igazságszerető volt.
Tizenöt éves, amikor anyja, aki Zsófia főhercegnő egyik nővére volt, őt is magával vitte a császár nyári rezidenciájába BadIschlbe. Nővérét, Helénát szemelték ki az ifjú Ferenc József menyasszonyának. Ferenc József azonban fiatalabbik unokahúgába, Sziszibe lett szerelmes, s anyja kezdeti tiltakozása ellenére 1854. április 24-én este 7-kor örök fogadalmat tett az Ágostonrendi templomban.
Erzsébet két kislány után 1858. augusztus 21-én világra hozta a régóta várt trónörököst, Rudolfot. Házasságukban fellépő nehézségek miatt hosszabb szünet után 1868. április 22-én jött világra a negyedik gyermek, Mária Valéria, akit magyar gyermeknek neveztek, nemcsak azért, mert Erzsébet kívánságára a budai várban született meg, hanem mert magyarul is oktatták. A Magyarországért lelkesedő császárné és királyné Mária Valériát kedvenc nemzetének szánta ajándékul. Pontosan tíz hónappal azután született, hogy férjét, Erzsébet nagy erőfeszítései árán, magyar királlyá koronázták.
Bécsi tartózkodásának első napjától kezdve az ifjú császárné boldogtalannak érezte magát a merev és szigorú bécsi udvarban, melynek megtestesítője anyósa, Zsófia volt. Házassága első éveiben a magányba és betegeskedésbe menekült, de miután megszületett a trónörökös, akinek nevelését nem bízták rá, nyíltan is fellázadt. 1859-ben elhagyta a császárt, valamint két kisgyermekét, és Madeirára, Korfu szigetére, majd Velencébe utazott, hogy ott egyedül lehessen. Miután 1861-ben visszatért Bécsbe, elég erős volt ahhoz, hogy keresztülvigye akaratát, mégpedig két területen: 1865-ben formális ultimátumot intézett a császárhoz, s ezzel véget vetett fia, Rudolf túl szigorú katonai nevelésének, akit ezután nagykorúságáig polgári-liberális elvek szerint neveltetett. Ez egyfajta forradalommal ért fel, melynek az volt a célja, hogy a trónörökös által képviselt jövőben az udvarnál a polgári elveket erősítse.
Férje iránta érzett vonzalmát kihasználva, az 1866-67-es magyar kiegyezés és az ezt követő budapesti koronázás alkalmával fellépett a magyarok érdekében. Ez olyan lépés volt, mely egyrészt más nemzetiségek, főleg a csehek háttérbe szorításával járt, másrészt viszont az egész birodalomban döntően erősítette a liberális irányzatot. Erzsébet vonzalma az egykori, 1848-as forradalmárhoz és későbbi magyar miniszterelnökhöz, Andrássy Gyula grófhoz egyik mozgatórugója volt e lépésének, amely meghatározta a dunai monarchia további sorsát. Magyarországon Erzsébet máig nagy tiszteletnek örvend.
A hatvanas években Erzsébet a világ legszebb uralkodónőjének számított. A hetvenes években a világ leghíresebb s minden bizonnyal legjobb női lovasa volt, amit azzal ért el, hogy évekig úgy edzett, mint egy élsportoló. A politikától a magyar koronázást követően – tulajdonképpen kényszerűségből – teljesen visszavonult. Amikor a köszvény lehetetlenné tette számára a lovaglást, általa oly nagyra becsült mestere, Heinrich Heine nyomdokain haladva költőként próbált hírnevet szerezni, még ha csak az utókor előtt is, mivel verseit – rendelkezése értelmében – csak a XX. században publikálták.
Ezek a kísérletek is mutatják, hogy nem mint császárné, hanem mint egyéniség akart érvényesülni. Ugyanakkor kifejezik, mennyire megvetette a monarchikus államformát, melyet idejétmúlt romhalmaznak tartott. A XIX. század individualizmusát a végletekig fokozta. Császárnéi kötelességeiről szándékosan nem akart tudomást venni, s kizárólag az önmegvalósításnak élt. Főleg szépsége segítette abban, hogy felülemelkedhessen a bécsi udvar – szemében – kicsinyes nyüzsgésén. Erzsébet ugyanakkor nagyon művelt nővolt. Nemcsak magyarul, de újgörögül is tökéletesen megtanult. Idős korában szinte az antik Görögország világában élt; Korfun építtetett egy kastélyt, melyet kedvenc hőse, Achilleus után Achilleionnak nevezett el.
Fiának 1889-ben Mayerlingben elkövetett öngyilkossága azonban olyan sokkhatással volt rá, hogy azután többé semmiféle becsvágyat nem mutatott már. Utolsó éveit vándorló mater dolorosaként állandóan feketébe öltözve, a bécsi udvartól távol, hosszú utazásokkal töltötte, főleg Görögországban időzött. Évtizedekig tartó fogyókúrái és az ehhez társuló mozgáskényszer, amely órákig tartó gyalogtúrákra késztették, a koplalás következtében fellépő ödémához, depresszióhoz és öngyilkossági gondolatokhoz vezettek. Lucheni, az olasz anarchista, aki őt Genfben mint a gyűlölt monarchista elv képviselőjét, egy reszelővel agyonszúrta, egy az életbe már belefáradt asszonyra sújtott le, aki túlélte önmagát, s már csak a halálra vágyott.
Erzsébet holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, temetésére egy héttel a merényletet követően, szeptember 17-én került sor.A kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) helyezték végső nyughelyérefia, Rudolf koporsója mellé.
