A csoportos kiállítás megnyitója 2017. szeptember 8-án, pénteken 15 órakor veszi kezdetét, melyet nem más, mint ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a TMT elnöke nyitja meg.
A kiállítás megtekinthető 2017.október 29-ig, hétfő kivételével, naponta 10-től 17 óráig a Damjanich János Múzeumban ,Szolnokon.
A TMT tagjai: Bábás Erika · Balanyi Károly · Bessenyei Valéria · Bicsár Vendel ·Cyránsky Mária · Czóbel Marianna · Egri András · Elekes Gyula·Fajka János ·Gergely Judit· Goór Imre ·Gyergyádesz László·Gyergyádesz László, ifj.· H. Barakonyi Klára · Hernádi Paula · Hévizi Éva·Hollósy Katalin · ifj. Koffán Károly · Járási Ildikó · Kalmárné Horóczi Margit · Kátai Mihály · Katona Áron Sándor · Kónya Gyula·Kopócs Tibor · Koszta Zsófia · Kőrös Sára · M. Tóth Krisztina · Makrai Zsuzsa · Mayer Berta · Morelli Edit · Németh Endre · Oskóné Bódi Klára·Ötvös Nagy Ferenc ·Pap Gábor· Papp Olívia · Rácz Gábor · Rudó Anna·Simon, Blaise (Franciaország) · Sisa József · Soltész Melinda·Somogyi Gábor · Sor Júlia · Strohner József · Szűcs József · Tóth Szvetlána · Turi Endre ·Való Magdolna· Vincze Zita (A nem művész– művészettörténész és vegyészmérnök – tagokat dőlt betűvel jelöltük!)
* * *
Az 1997-ben alapított Tűzzománcművészek Magyar Társasága tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést – a kortárs iparművészet más műfajaihoz hasonlóan – az iparművészet és a képzőművészet közötti határokat eltörlőket képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti oldalát, s az azzal kiemelten foglalkozókat sem.) Kortárs zománcművészetünkre a mai napig jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ezzel a számukra többnyire új technikával. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag, többezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egyesületünk – a nemzetközi és a hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcművészetnek az egyik zászlóvivője marad a későbbiekben is. Fő célunk, hogy a műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik tevékenységükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát.
A zománc technikai értelemben nem más, mint egy zománcozásra alkalmas fém és egy üvegnek is felfogható sajátos összetételű anyagmassza tartós összeolvasztása. (A Magyarországon sajnálatos módon elterjedt tűzzománc kifejezés egy hibás névadásnak köszönhető. Az elkövetője tanúbizonyságot téve a tudatlanságáról, nem ismerve a zománc kifejezés eredeti jelentését, amely a különböző nyelveken azonos, így próbálta megkülönböztetni a „zománcfestékeket” a ténylegestől.) Kátai Mihály, a kortárs magyar zománcművészet egyik alapító atyja, a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep elindítója így fogalmazta meg azt a varászlatos folyamatot, mely a mai napig számos művészt ejtett rabul: „Tehát mi a zománc? Fémoxidokkal szennyezett szilikát. A szilárd földköpeny 95%-a fémoxidokkal szennyezett szilikátokból áll. Földünk anyaga: fémes magra tapadó szilikátköpeny, bevonat. A fémre égetett zománc ennek pontos megfelelője. A zománcozott tárgy tehát fémre égetett, fémoxidokkal szennyezett szilikátbevonat. Ilyen megközelítésben a zománcmunkák készítésének folyamata, az elemek (földnek, víznek, tűznek) egymáshoz kapcsolása, alkotó alkalmazása a teremtés folyamatának újra átélése. A zománc, miközben végleges formáját elnyeri, olvadék állapotában az izzó, fortyogó magmához hasonló. Az alkotó feladata a tőle független fizikai és kémiai folyamatokat befolyásolni, illetve azok határait megszabni.”
A leginkább rendszeresnek mondható programunk, 2001-től kezdve a Nemzetközi Zománcművészeti Workshopok, melyeket a Lampart Budafoki Zománc Kft. gyárának bezárása után, 2010-től a Kecskeméti Művésztelep alkotóházában folytattunk. Nemzetközi kapcsolatainkat is építve, folyamatosan hívunk meg külföldi alkotókat is, így például az elmúlt években a román Laura Ghíneát és Marcel Stanciut, a cseh Eva Kučerová-Landsbergrovát, a német Barbara Lippet, a szlovák Blanka Cepkovát és a lengyel-francia Agnieszka Lippet. Mivel a társaságunk átlagéletkora immár elérte a hatvanat, így mindent elkövetünk, hogy nyissunk a fiatalok felé. Az elmúlt évek során számos frissen diplomázott, pályakezdő művészt is fogadtunk tagjaink mellett a workshopjainkon a műfaji utánpótlás biztosítása érdekében (rendszeres résztvevőink közé Balogh László, Gyergyádesz Mihály, Kamarás Edina, Nemes Zsuzsa és Papageorgiu Andrea tartozik). Az említettek közül Balogh László például fel tudta használni a workshopon készített zománc kompozícióit 2012-es diplomavédésén a pécsi egyetem festő szakán. Hogy a szimpóziumok tevékenységének eredménye ne szóródjon szét, s hogy esélyünk legyen megőrizni azt a jövő nemzedékei, kutatói számára, 2010-től kezdve a workshopon készült művekből – néhány kivételtől eltekintve – minden részvevő egyet a Kecskeméti Katona József Múzeum képző- és iparművészeti gyűjteményének ajándékozott.
Az egyesület másik fő tevékenysége a kiállítások szervezése, melyekkel több célunk is van. Elsődlegesen természetesen az, hogy a magyar („profi”) zománcművészek rendszeresen bemutathassák legújabb alkotásaikat. Másrészt a TMT távlatibb célja az, hogy e csoportos kiállítások segítségével is – a közönség és a szakma számára egyaránt – folyamatosan felhívja a figyelmet a kortárs zománcművészet műfaji önállóságára. Kiállításaink voltak többek között a Kecskeméti Képtár – Cifrapalotában (Kortárs magyar zománcművészet, 1998); Budapesten a Vigadó Galériában (Tűzzománcművészek az ezredvégen, 1999); szintén Budapesten a Nagytétényi Kastélymúzeumban és a Millennium Szalonban (Olof Palme Ház, I–III. Nemzetközi Budafoki Zománcművészeti Triennálé, 2001, 2004, 2007, Kortárs magyar zománcművészet 1960–1995, 2001); Nyíregyházán a Városi Galériában (A TMT 10 éves jubileumi tárlata, 2007); Nyírbátorban a Báthori Várkastélyban (TMT, 2008); Budapesten a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban („Búcsúkoncert” – A Nemzetközi Budafoki Zománcművészeti Workshopok 2001–2010, 2011); Nagybányán (RO) a Nagybányai Művészeti Központ Művésztelepi Galériájában (TMT, 2012); Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeumban („Tüzet viszek…”, 2014); Budapesten az Erdős Renée Házban („Fénymorzsák”, 2016); Budapesten a Vizivárosi Galériában (Szakralitás a kortárs zománcművészetben – Válogatás a Tűzzománcművészek Magyar Társasága művészeinek alkotásaiból és a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből, 2016).
