Kezdőlap Események Átrajzolt terek, zene és vers – Ale Ildikó kiállítás megnyitója

Átrajzolt terek, zene és vers – Ale Ildikó kiállítás megnyitója

MEGOSZTÁS

2017. szeptember 07-én 17 órakor Ale Ildikó képzőművész Átrajzolt terek című kiállítás megnyitóját széles szakmai érdeklődés övezte a Tudomány és Művészetek Házában.

Ifj. Gyergyádesz László, művészettörténész családias, baráti légkörben nyitotta meg a tárlatot.

Beszédében összefoglalta mindazt a sokszínűséget és változatosságot, valamint az alkotó műveire jellemző gondolatiságot, melyet minden érdeklődő kíváncsisággal hallgatott.

Nem titok, hogy a művésznőt foglalkoztatja, a kortárs művészet akár laikusok felé való lekommunikálása, valamint a képeivel való ráhatása a nézők érzékeire. Alkotásai sokfajta dolgot egyesítenek, jellemző rájuk, hogy nem csupán a látványvilágot ábrázolják, hanem, mint „alkotótársak” a zene és a költészet is mély hatást gyakorol az egész életművére. Ezen művészeti ágazatok segítségével könnyebb az alkotásokhoz olyan képzeteket társítani, melyek segítségével a néző saját maga számára találja meg a lényeget, valamint azt továbbgondolva akár új eszmei értékekhez juthat.

Ale Ildikó munkásságához, vizuális képzeleteihez illeszkedik a pasztellkréta, mellyel kivétel nélkül a kiállításon látható képek mindegyike létrejött. A művész – saját bevallása szerint, valamint alkotásait látván – nem szereti az egysíkúságot, így kedvenc technikáját is a saját maga stílusára fogalmazta át, témától függően a pasztell más és más tulajdonságaira épít.

Az expresszív pasztellképeket felvonultató tárlat több tematikára épül, de fő irányvonalát 2 sorozat alkotja, melyek egyenként 7-7 művet tartalmaznak.

A művésznő kifejezetten erre a kiállításra szánta a Cifrapalota belső és külső tereiből ihletett műveit, melyek mind színben, szerkezetben és formavilágban reflektálnak, ugyanakkor realitásában túlmutatnak az épület valós látványán. A palota elemeit ihlető műveit fotótanulmány előzte meg, mely tevékenység a művészettörténész úr gondolatait Mednyánszky László festőművész útjai során készített tanulmányaihoz, vázlataihoz vezette vissza. Ugyanakkor Ale Ildikó nem magát a Cifrapalotát másolta, hanem megtanulta a legapróbb részletektől az épület egészét vizuális nyelven meglátni. A 7 alkotásból álló, természetes fényben készült sorozat darabjai között láthatók kifejezetten a statikusság érzetét keltő, szerkezeti elemeket megjelenítő képek, emellett részesei lehetünk olyan alkotásoknak is, melyek a lendületet, dinamikát érzékeltetve ellentétben, mégis összhangban épülnek be a „hétbe”.

A fotójegyzetek ellenére az alkotó gyorsan, lendületesen és vázlatok nélkül készíti műveit, mely alkotásmód a képeken bizonyos fix pontokat, elemeket eredményez.

A közönség ezen a kiállításon megtekinthette a művész 2002-ben készült, Gordonka című pasztellsorozatát is, ami az elmúlt években már több önálló tárlaton is szerepelt. A hangszer inspirálta művek a technikai szerkezetek és az eleven színvilág egyensúlyát, egymásra való ráhatását jelenítik meg.

A képzőművész életében fő témakörként költészeti kompozíciók is megtekinthetők a kiállításon. Konkrét versek ihlették ezen műveket, melyek mégsem tekinthetők klasszikus értelemben vett illusztrációknak, sokkal inkább a művész a vers alapján keletkezett impulzusait,saját szubjektív képzeteit ábrázolják.

A festőnő formavilága rendkívül egyedi, valamint a stílusok használatának sokféleségére utal. Művein különös összhangot alkotva jelennek meg kubista, valamint szecessziós jegyekre való utalások az expresszionizmus mélységeibe ágyazva – az erős kontúrokat soha nem nélkülözve. A tárlat szakmabelieknek, de laikusok számára is egyaránt rendkívüli esztétikai és eszmei élményt nyújt.

Zárógondolataként Gyergyádesz László elmondta, hogy ezekről a művekről nagyon nehéz előadásszerűen beszélni, hiszen más-más benyomást keltenek, mindenkiben különböző érzelmeket és gondolatokat indítanak el, így a művek kivívják a nézők, látogatók, barátok egymással való eszmecseréjét.

A művészettörténész úr megnyitója után Ale Ildikó beszélt témaválasztásának okairól.

Már évek óta jár a Cifrapalotába kiállításokat nézni, jelentős emberi és szakmai kapcsolatokra tett szert az épület falai között. A művésznő sokszor jár itt, de nem olyan sokszor, hogy ne gazdagodjon új benyomásokkal, élményekkel, valamint ne leljen rá az épület újabb és újabb oldalaira.

Elmondása szerint az Cifrapalota külsejének megjelenítése okozta számára a legnagyobb kihívást, ez a kép készült a legtovább, 23 órán keresztül, ami más művészekhez, technikákhoz képest akár gyors alkotási folyamatnak is tekinthető. A pasztellképre a Cifrapalota jegyében is készült szecessziós hullámzások jellemzők, valamint a mű az alkotóban mesebeli díszlet benyomását kelti. A palota belső világa fehér, zöld, vörös színvilágot ihlet az alkotóban, de művein hangsúlyozza az anyagszerűség fontosságát is, valamint az épület különböző termeiben és folyosóin őt érő változatos látványvilágot összegzi.

Utolsó gondolataiként Ale Ildikó azt javasolja a későbbi látogatóknak, hogy fantáziájukat szabadon engedve, adjanak címet a sorozat darabjainak!

A kiállítás 2017. szeptember 30-ig, munkanapokon 10 és 16 óra között látogatható a kecskeméti Technika és Művészetek Házában. 

MEGOSZTÁS