A héttagú ötös: a Maroon 5 hatodik lemezét dobta piacra a Universal karácsony előtt – és tizenöt évvel első lemezük megjelenése után újra tarol az amerikai banda. A Billboard slágerlistáján a második helyig jöttek fel a Red Pill Blues-zal, de a világon nincs olyan lista, ahol ne lennének benne a negyvenötben – habár a kritikusok nem tapsoltak az irányváltásnak. Sajnos be kell álljak közéjük.
A Maroon 5 már a 2014-ben kiadott „V” című ötödik stúdióalbumot követő három éves turnén megtervezte a hatodik lemezt, és folyamatosan dolgoztak rajta – amint azt az ízelítőül piacra dobott kislemezek is jelezték. Ez persze nyilvánvaló tesztelése is lehetett közönségüknek, hogy mit szól az új dalok irányához?
A három Grammy díjjal és számos platinalemezzel is büszkélkedhető Maroon 5 zenekar ugyanis már néhány előzetesen kiadott slágerrel megalapozta legújabb megjelenésének sikerét. A hatodik albumról: a Red Pill Blues-ról a jó felvezetésnek köszönhetően 2016 októberétől kezdődően ez év augusztusáig kislemezekről több dalt megismerhettünk már, köztük a SZA-val (Solána Imani Rowe) közösen készített What Lovers Do című slágert, ami a hazai rádiók kedvencévé is vált.
A Future-rel közösen készített Cold című dal is hamar a rádiók és a rajongók kedvencévé vált, ez volt a zenekar 12. dala, ami a Billboard Hot 100 élbolyába került, ezzel a slágerlisták történetének egyik legnépszerűbb zenekarává váltak. Az ezt megelőzően megjelent, Kendrick Lamar közreműködésével készült Don’t Wanna Know pedig tizenöt országban került a top 10-be.
Tulajdonképpen ez a legelső lemezük a számos hangszeren játszó Sam Ferrarral, aki már 2012 óta a zenekar hivatalos tagja. Ha magamtól nem vettem volna le elsőre, Adam Levine énekes elmondása szerint az album erősen RnB-hatású: olyan előadókkal dolgoztak még együtt, mint Julia Michaels (Help Me Out); LunchMoney Lewis (Who I Am), és A$AP Rocky (Whiskey).
Ez a lemez ugyanis merőben más lett, mint eddigi munkáik. Az izgalmas, férfiasan tempós, pasisan bulis Maroon 5-ból egy nyavalygós, a jelenlegi fekete női előadók által vitt trendeknek felülő semmilyen tucat-banda lett – olyan, amilyenből száz hasonló minőségűt, sőt sokkal jobbakat is találunk. Teljesen feladták magukat, rá sem ismertem erre a Maroon 5-ra. Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam: de ez egy unalmas, egyhangú, önmagáért művészkedő alakítás lett. Gyorsan felejtsük el a nagy semmit, aztán vissza a gyökerekhez srácok!
Komlós József JR
