Kezdőlap Kultúra Sting & Shaggy: 44/876

Sting & Shaggy: 44/876

MEGOSZTÁS

A napokban jelent meg az Universal kiadásában Sting és Shaggy közös albuma, a 44/876. A lemezt a két énekes szülőhelye, az Egyesült Királyság és Jamaica szigete inspirálta: a cím is a két ország körzetszámából áll össze.

A két Grammy-díjas előadó első közös dala: a Don’t Make Me Wait karibi hangulatot idéz–köztudott hogy a térségben született reggae, mint zenei irányzat mindkettejük életét jelentősen befolyásolta. A közös munka eredetileg csak erre a dalra szólt volna, de aztán kedvet kaptak a közös munkához. A végeredmény pedig az afro-karibi ritmusok és a popzene elegye, a szövegek pedig közös példaképüket, Bob Marley-t idézik: szinte minden szám a szeretet, a közösség, a remény és a szabadság erejéről szól. A 44/876 egyik producere Martin Kirszenbaum volt (Lady Gaga, Madonna, Robyn); a keverésért pedig Robert Orton (Lana Del Rey, Mumford & Sons) és Tony Lake (Sting, Lady Gaga) felelt.

Szóval a popzene két nagy neve állt össze megfelelő technikai háttérrel erre az új
vállalkozásra: az újhullámban a Police együttes frontembereként a reggae-t meghonosító
Sting, és az eredeti rasta-reggae-t játszó Shaggy. Érdekes együttműködés ez, és hát ezeken az alapokon teljesen ideologizálható is – de mégsem olyan egyértelmű együttműködés, ahogyan azt gondolnánk. Sting már sok-sok év óta keresi önmagát, és az aktuális trendeknek megfelelő sztárokkal társulva, mindenféle kooperációban véli megtalálni. De a lemezt végighallgatva inkább az a véleményem, hogy inkább Shaggy albuma ez, melyen ott van Sting neve is, semmit valamiféle igazi összedolgozás.

A hangulatot végig a Shaggy-től megszokott stílus uralja, semmi újdonság, igaz: nem rossz lemez ez, csak műfajától fogva egyhangú nem kicsit. A Stingtől elvárható zenei jegyek, tónus, hangszerelés, vagy éppen jazzes énje teljesen háttérbe szorul, és szinte már élményszámba megy, mikor hét dal végighallgatása után jön a Dreaming In The USA, és vele végre valami Stinges hangulat. De ne nagyon buzduljunk neki, mert az utolsó számban tér csak vissza ez az eleve elvárt egyensúly.

Ennyi erővel akár 10/2 is lehetne a kiadvány címe. Amúgy nem rossz lemez ez, sőt jól
hallgatható munka: afféle sztároknak x évente mindenképp járó modern poplemez – csak hát annyi benne a Sting, mint gulyáslevesben a gulyás.

Komlós József JR

MEGOSZTÁS