Idén csütörtökre esik Valentin – a szerelmesek napja; de a kecskeméti Piaccsarnok már a hétvégétől Valentin napi színekben pompázott: így várja a kedvesüket meglepni kívánókat.
Február 14-e: vagyis Valentin napja csak pár éve lett ismert hazánkban, hiszen nem kötődik hagyományainkhoz; és a hazánkban ismert családokat védő Szent Bálint ünnepéhez is csak erőltetetten – ezért nem is követi mindenki, pláne mert esetleg ellenszenvessé tette a
nyakunkba lihegő üzleti körítés, mely csak újabb lehúzási lehetőséget lát benne.
A Valentin nap igazából az angolszász hagyományokban sem az az üzleti világ által ránk erőltetni kívánt ünnep, nem is egy második nőnap – hanem egy kedves, bohókás, szerelmesek közötti köteléket erősítő alkalom.
A Valentin nap eredeti szellemisége szerint titkos, aláírás nélküli üzeneteket küldözgettek egymásnak a szerelmesek; ami a mai angolszász világban egymás megajándékozásává vált – kisebb kedvességekkel. Fontos, és erre felhívnám a párok figyelmét, ha Valentin napozni akarnak, hogy a Valentin a szerelmespárok ünnepe: tehát nem csak a fiú ajándékozza meg a lányt, de a lánynak – nőnek – is viszonossági ajándékot kell adnia a fiúnak – férfinak!
Az ajándék pedig ne a pénzről, hanem a kedvességről kell, hogy szóljon – és a kecskeméti Piaccsarnok színes, tavaszváró hangulata éppen ezt fejezi ki. A virág tökéletes szimbóluma a magyar népművészetben is a termékenységnek, a nőiségnek, a tavasszal mindig újból megszülető új életnek: kedves kis ajándék, figyelmesség – és amúgy nem csak Valentinkor.
A bohókásan-vidáman feldíszített piaci virágos standok, az élet szépségét és örömét magukból árasztó gyönyörű színek kavalkádja – a vágott vagy színes és vidám tartókba bújtatott cserepes virágok tömege: a tulipánok, szegfűk, rózsák, jácintok, orchideák, kankalinok, ázsiai boglárkák, szarvacskás vagy éppen fokföldi ibolyák még azokat is magukkal ragadják hangulatukkal, akik amúgy sosem Valentinoznának.
Kép és szöveg: Komlós József JR
