Négy kiemelkedő jelentőségű kortárs lengyel zeneszerző egy-egy versenyműve szerepel a Warner lemezkiadó új megjelenésén
Polish Music Experience azaz „Lengyel Zenei kísérlet” – ez a Warner világcég újonnan kiadott CD-jének címe; és már ez a megjelenés önmagában pontosan jelzi a lengyel kortárs zene jelen és közelmúltbéli presztízsét. A lengyel kortárs zene ugyanis a XX. század második felének nagy és erőteljes irányzata volt, és a mában is nagyon magas szinten jegyzik.
Ennek egyik oka valószínűsíthetően az, hogy a modernista avantgárd irányzatai erőteljesen össze tudtak kapcsolódni az ország kommunistaellenes szabadságmozgalmaival – abban az értelmiség részeként egyes lengyel zeneszerzők is részt vettek, műveikben markáns antikommunista politikai állást foglaltak. Ezáltal a lengyel kortárs zene nem keveseket érdeklő, elkülönült művészkedés lett, hanem a lengyel nemzeti öntudat szerves részévé vált.
Gondoljunk csak például Penderecki művészetére: köztük katolikus egyházi műveire vagy nagy politikai súlyú Lengyel Requiemjére. De nemcsak ő volt, aki nyugaton is nagy hatást tudott kifejteni az ország zártsága ellenére. Viszont ő a legek legje: az 1933-as születésű Krzysztof Penderecki a mai lengyel zene köztünk lévő nagy öregje – és bár kimondottan modern, mégis világviszonylatban is talán a legnagyobb hatású kortárs lengyel komponista. Itt felcsendülő Versenymű melyhegedűre című kompozíciója 1983-ban készült a Bolivár bicentenáriumi ünnepségekre – a Venezuelai kormány felkérésére, Caracasban volt az ősbemutatója. A lemezen gordonka átiratban halljuk ezt az egytételes, kamarazenei hatású darabot.
Az album másik szereplője: Tomasz Jakub Opałka épp akkor született, így értelemszerűen a lengyel kortárs zeneszerzők fiatal nemzedékéhez tartozik. Generációjának egyik legeredetibb, nemzetközileg is elismert komponistájaként tartják számon, aki érthető és értelmezhető zenéket ír a XXI. században, mint az itt hallható HemiSphere – ez a vonószenekarra komponált kvázi egytételes concerto.
Opalka filmzeneszerzőként és színházi zeneszerzőként is sikeres – mint ahogyan tudott, hogy Krzysztof Penderecki zenéjét számos híres filmben hallhatjuk, mert a keleti blokkba való bezártsága ellenére a lengyel kortárs zene nagy nemzetközi sikerének másik titka a világszerte sikert arató lengyel filmek zenéihez kapcsolódó szerzők tonális, esztétikailag is kimondottan szép zenéinek hatásában rejlik.
A lengyel filmzenék kapcsán olyan kiemelkedő komponistákról beszélhetünk, mint Wojciech Kilar (1932-2013) – aki ugyan Pendereckivel együtt tanult és vele együtt tagja is volt a lengyel avantgárd zenei mozgalomnak, de idővel mégis olyan gyönyörű zenéket kezdett el komponálni, melyeket Vajda, Zanussi, Kieslowski és Kutz filmjeiben hallunk. Vagy mint a jelen lemezt nyitó II. zongoraverseny: ez a nagyon szép, emelkedett négytételes darab, melyben bevallottan éppúgy jelen van Liszt, mint Bartók hatása. A 2010-ben születet6t mű egyfajta Requiem – a lengyel állami vezetőket szállító repülőgép szmolenszki katasztrófájában elhunytak emlékére.
A középgenerációhoz tartozó, 1943-as születésű Krzysztof Meyer nemcsak neves zeneszerző, de korunk egyik kiemelkedő zenei teoretikusa és tanára is egyben. Bár ő is a hatvanas évek lengyel avatgatd zeneszerzőihez tartozott, később már a dráma és önkifejezés érthető megfogalmazására törekedett és romantikus hangot vett fel. A jelen lemezt lezáró Musica Concertante ‒ gordonkára, zongorára, vonószenekarra es ütőkre című négytételes darabja is ilyen: színes, érdekes, első hallásra megszerethető, szép dallamokban bővelkedő kortárs kompozíció.
A négy kortárs lengyel zeneszerző versenyműveiből összeállított albumot a Sinfonietta Cracovia (teljes hivatalos nevén: Orchestra of the Royal Capital City of Krakow) rögzítette Jurek Dybal vezénylegével; zongorán Marek Szlezer, gordonkán Jan Kalinowski játszotta a szólókat. Ihletett és mélyen művészi elkötelezettségű előadásukban szép és maradandó képet kapunk a számunkra különösen rokonszenves lengyel nemzet kimagasló színvonalú kortárs zenei kultúrájáról.
Komlós József JR
