Lelkigyakorlaton az Örömhír Alapítvánnyal
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” Máté 11:28-29.
Megfáradtan, keserű lélekkel, szomorúsággal érkeztem a lelkigyakorlatos hétvégére.
Az előző napokban, hetekben rám telepedett valami rossz. Sötéten láttam a világot, teljesen befelé fordultam, nem volt hangulatom sem beszélgetni, sem találkozni senkivel. Igazából még mosolyogni sem, és néha úgy éreztem, hogy már szeretni sem tudok. Idegesítettek a körülményeim, a munkám, szinte minden, még az emberek is. Ahogy hazaértem a munkahelyemről rövid idő után lefeküdtem, mert fáradt, levert voltam, és kedvetlenséget éreztem. Nem volt bennem semmi tenniakarás, hiányzott a lendület. Ideges, nyugtalan, zaklatott és már-már barátságtalan voltam. Zavart az emberek érdeklődése korábbi betegségem felől. Kíváncsiskodásnak, faggatózásnak éreztem, holott örülnöm kellett volna, hogy figyelnek rám. Mindenre magyarázatokat kreáltam a sötét gondolatokból, és tudom, hogy ezek nem szeretetből születtek.
Súlyos terheket cipeltem, és napról-napra állandósult az örökös fáradtság. A félelem, aggodalom és reménytelenség egészen letepert. Hála Istennek, a nehéz időszakban is olvastam a Bibliát. A Máté 11:28-29-ben az Ige szíven talált, melyekben Jézus azt kéri, menjünk hozzá, ha terheket hordozunk, és Ő nyugalmat ad.
Az Örömhír Alapítvány által szervezett „Csendes Napok” számomra a legjobbkor jött. A rám nehezedő terhektől akartam megszabadulni. Nem ment rögtön. Az első napon hazamehetnékem volt. A Bibliai tanítások, az imák, a beszélgetések nagyon jót tettek az én megkeseredett lelkemnek. A Jóisten megadta nekem, hogy újra nyugalmam, békességem legyen, és a szívemben a képmutatás helyett igazi szeretet legyen. A terheimet Nála hagytam, és áttörés történt bennem. Isten kegyelméből „átfordultam”: a sötét felhők eloszlottak, a búskomorság elmúlt, és a mosoly már szívből jött. Nem is értem, hogy juthattam olyan mélyre! Tudtam, hogy az nem én vagyok, és nem olyan vagyok, de nem tudtam más lenni.
Sikerült imában letettem Jézushoz a terheket, gyötrődéseket. Az Igében megígérte, hogy megszabadít, megnyugtat. Betegségeinket és súlyos bűneinket is elhordozta, hogyne hordozná el terheinket is! A félelem és aggodalmaskodás helyett az Úrhoz való odafordulás segít megtalálni zaklatott szívünk nyugalmát.
Nagy öröm volt számomra ez a néhány napos lelkigyakorlat. Teljesen megkönnyebbültem, felszabadultam! Köszönöm az Úrnak, hogy én is ott lehettem, és áldást nyertem Tőle.
