Javult a hazai öngondoskodási szemlélet, de még sok a tévhit
Egyre nagyobb teret nyer az öngondoskodási szemlélet hazánkban. A bankszámlával rendelkező felnőtt lakosság fele már öngondoskodik. Nyugdíj területén azonban rosszabbak a kilátások, mint amire a magyarok számítanak: érezzük, hogy kevesebbet kapunk majd, mint amennyi elég lenne, de még mindig felülbecsüljük nyugdíjunk várható mértékét. Az inflációval és a banki kamatokkal kapcsolatos érzet is nagymértékben eltér a valóságtól – olvasható ki, az eddigi legmagasabb értékén álló OTP Öngondoskodási Index legfrissebb adataiból.
- október 30. A bankkapcsolattal rendelkező 18-70 évesek 52 százaléka folytat valamilyen formában pénzügyi öngondoskodást. Jelenleg 3,1 millióan rendelkeznek megtakarítással, ami tavalyhoz képest 3 százalékpontos növekedést jelent (70-ről 73%-ra). Az embereket láthatóan foglalkoztatja jövőjük alakulása és, hogy annak fedezetét már ma meg kell kezdeni előteremteni. Többségük az öngondoskodás fogalmához inkább pozitívan viszonyul.
Az előző évekhez képest változás állt be a megtakarítási célokat tekintve: élre ugrott a váratlan helyzetre való felkészülés (34%), és jelentősen növekedett a saját nyugdíjas korra félretevők tábora is (25%). A célok közt a tanulás-taníttatás fért fel még a dobogós helyre.
Nem érezzük, hogy mennyire kevés nyugdíjat várhatunk
Az OTP Bank elsőként mérte fel Magyarországon, hogy mekkora nyugdíjra számítanak az emberek időskorukban. Az adatok szerint az aktív keresők az utolsó munkában töltött évük átlagjövedelmének 83 százalékát tartanák megfelelőnek ahhoz, hogy a korábbi életvitelüket folytathassák. Körülbelül 75 százalékra teszik azt az arányt, ami még elfogadható életet biztosítana. Ugyanakkor a válaszadók meg vannak győződve arról, hogy legfeljebb az utolsó munkában töltött évük átlagjövedelmének 64 százalékát kapják majd öregségi nyugdíjként. A téma szakértői több évtizedes távlatban ennél is alacsonyabb, 30-40%-os arányt jósolnak. A mai öngondoskodási célok között éppen ezért kiemelt helyre kellene kerülnie a nyugdíjas évekre való megtakarításnak.
A bizonytalanságról az az adat is tanúskodik, hogy kiugróan magas, 41 százalék azok aránya, akik nem tudtak választ adni arra, miből fognak megélni időskorukban. Az emberek több mint kétharmada (69%) pedig az államtól várja a megoldást a tisztes öregkori ellátásra.
Kamatkörnyezet – tévhitek, elvárások
Ami az inflációt és a betéti kamatok mértékét illeti, a megkérdezettek nagyon messzire állnak a valóságtól: mindkettőt 6 százalékra taksálják, miközben az infláció a kérdéses időszakban nulla százalék körül mozgott, a betéti kamatok pedig 1,5-3 százalék között szórnak. „A megkérdezettek által érzett és a valóság jelentősen elválik egymástól e tekintetben” – mondta a kutatás adatait ismertető Windheim József, az OTP Bank Dél-alföldi Régiójának ügyvezető igazgatója, aki hozzátette: „míg az infláció esetében egyfajta érzetről lehet szó, addig a kamatok tekintetében egy elvárásról.” A célcsoport átlagosan – jelen kamatkörnyezetben irreálisan magas – 10 százalékos kamatot ítél olyannak, amely mellett megéri a megtakarításukat lekötni. A 7 százalékot még éppen elfogadhatónak tartja, de 4 százalék és az alatti kamat megítélésük szerint túlzottan alacsony ahhoz, hogy ezt a megtakarítási formát válasszák.
A fentiek miatt nem meglepő, de aggasztó hír, hogy az emberek háromnegyede a 9 százalékos kamatígértre is odaadná a pénzét, sőt a megkérdezettek 40 százalék a még egy 19 százalékos kamatnál sem gyanakodna, hogy az irreális. „Van tehát dolga még a pénzintézeteknek az edukáció frontján” – tette hozzá az ügyvezető igazgató.
Sokan tartják otthon
A tavaly őszi mérés óta látványosan, 6 százalékponttal (32%-ra) nőtt azok aránya, akik – komoly biztonsági kockázatot vállalva – kizárólag otthon tartják a megtakarításukat. Ez az 1,4 millió ember szereti, ha kéznél van a pénze. Az okokat továbbfejtve a válaszadók 44 százaléka azt nyilatkozta, hogy nem ismeri eléggé a befektetési lehetőségeket, 43 százalékuk (a korábbinál 11 százalékponttal többen!) pedig fél a vagyonát befektetni. „Úgy gondolom, hogy az elmúlt év eseményei, főleg a brókerbotrányok hagytak mély nyomott az emberekben” – mondta Windheim József.
Hosszú távú, egyenletes javulás
„Az index értékben – a több mint 80 eltérő paraméter miatt – markáns, ugrásszerű változások ritkán állnak be. A tavalyi adatfelvételhez képest idén 1 pontot emelkedett az Öngondoskodás Index főátlaga. Az a tény, hogy három éve folyamatosan növekszik az indexszám, arra enged következtetni, hogy a válságot követően megtörtént a fordulat, megkezdődött az öngondoskodási szemlélet régóta várt hazai terjedése” – vélte Windheim József. Az ügyvezető igazgató azonban hozzátette: „az emelkedés ellenére ez továbbra is csak 37 pont az elérhető, maximális 100 pontból. Az irány jó, de van még hová fejlődni.”
