Kiváló művészek – köztük Plácido Domingo gyűltek – össze a Warner új lemezén, hogy megemlékezzenek a legendás argentin zeneszerző: Alberto Ginastera születésének századik évfordulójáról.
A XX. század nemcsak az új absztrakt képzőművészeti és irodalmi irányzatokat leképezni próbáló: a tömegeknek érthetetlen, zeneszerűtlen zenei kísérleteket: de értékes, új utakat járó markáns nemzeti hatásokat is hozott a klasszikus zenébe. Erre különösen büszkék lehetünk, hiszen Bartók és Kodály hatása Angliától Latin-Amerikáig talált követőkre – és utóbbi tekintetében olyan saját, új utakat járó zeneszerzőkre hatott, mint az argentin Ginastera.
A katalán és olasz felmenőktől 1916 április 11-én Buenos Airesben született Alberto Ginasteráról mint a XX. század egyik legjelentősebb komponistájáról beszélünk, a népszerű hárfaverseny kivételével mégis ritkán veszik lemezre műveit. Ennek egyik oka talán az is lehet, hogy pályája során több zenei nyelvet is kipróbált, és ezek eléggé elütnek egymástól.
Ginastera életművében három nagy korszakot szokás megkülönböztetni: az első korszakát jelző objektív nacionalizmust, az 1948-tól kezdődő szubjektív nacionalizmust, és az 1958 utáni neo-expresszionizmust.
E három közül az első a legérdekesebb a nagyközönség számára: ezt az argentin nemzeti vonalat jeleníti meg a CD-t nyitó 1943-as „Öt népszerű argentin dal” Ana Maria Martínez elsőrangú előadásában. Az idén épp negyvenöt éves, hatalmas diszkgráfiával bíró, neves Puerto-Ricói szoprán átélt előadásában kiváló ízelítőt kapunk a gaucho hagyományon alapuló tradícióból, olyan feldolgozásokon keresztül, melyek esetenként más latin-amerikai országokban is közismertek.
A VIII. századi Spanyolország háborús, zavaros időszakát jeleníti meg a második füzér, mely Ginastera egyik főművéből: a Don Rodrigo című operából mutat be részleteket. A zenei tanulmányait mexikói iskolákban kezdő spanyol világsztár: Plácido Domingo énekelte e darabot a New Yorki Városi Operában – és itt is az akkori kritikákhoz mérhető ragyogó drámai benyomást tesz az argentin Virginia Tola oldalán. A számomra ez eddig ismeretlen – ám hazájában már nagy névnek számító, és itt is kiválóan megmutatkozó szoprán az 1971-ben komponált Milena című kantáta főszereplője is egyben. Ez a kantáta már kafkai világba visz, hiszen a cseh Milena Jesenka Kafkához idézett leveleit jeleníti meg drámai monológjaiban.
Az egész album zenei világát latin-amerikai kötődésű előadók teszik hitelessé, és igaz ez a Santa Barbara Szimfonikus Zenekarra, és az őket vezénylő Giséle Ben-Dor személyére is. Az uruguayi-izraeli karmester hölgy anyanyelvi szinten érti Ginastera népzenei hatásait – és eddigi pályája során is mindig kiemelt figyelmet fordított Ginastera munkásságának bemutatására: koncerteken és lemezeken is. E válogatott latin-amerikai kötődésű előadógárda részvételével kimondottan érdekes, hiánypótló CD született.
Komlós József JR
