Gerald Finzi nagyszerű miniatűrjei csendülnek fel a Decca újdonságán a Nicholas Collon vezényelte Aurora Orchestra elődásában – Amy Dickson szaxofon-, Tom Poster zongora-, Tomas Gould hegedű-, és Nocolas Fleury kürtszólóival.
Egytől egyig kisebb lélegzetű zenei karakterdarabok, vagy a szerző más jól ismert dalaiból vagy kórusműveiből készített átiratok kaptak helyet ezen a rendkívül élvezetes felfedezéseket tartogató lemezen, melyet A Finzi Alapítvány és a Decca közösen készített el, a zeneszerző halálának 80. – és születésének 115. – évfordulója alkalmából.
Talán kevesen tudják, hogy az angol (brit) zenének a XVI. századi vokális aranykor után szinte folyamatában két további kiemelkedő periódusa is volt: a Purcell nevével jegyzett – bár nem csak vele teljes – XVII. majd a XVIII. században; majd pedig egy hasonlóan jelentékeny időszak a XX. században. Utóbbi esetében a széles körű ismertség gátja az lehetett, hogy a zenei közvélemény hangadó része a nagyközönség számára mindig is befogadhatatlan és elfogadhatatlan, atonális műveket preferálta – a brit szerzők pedig dallamos későromantikus és neoklasszikus stílusban alkottak; már korán Bartók és Kodály példáját követve – kutatva, és felhasználva a Brit-szigetek népdalkincsét is. Ekkor a pár ismertebb név: mint például Elgar, Vaughan-Williams, Britten, vagy éppen Holst mellett más kiváló, említésre méltó zeneszerzők dolgoztak nagy számban, és alkottak maradandó darabokat, vagy éppen életművet. E tekintetben Finzi nem tartozik a szerencsések közé, hiszen már negyven körül járt mikor első nagy sikereit aratta, és rövid élete során nem tudott olyan nagy léptékű ouvre-t alkotni, mint némely kortársa.
Gerald Finzi főképpen kórusműveiről, és pár zenekari versenyéről lett ismert, de késő- romantikus, gyönyörű dallamokban tobzódó alkotói habitusának kimondottan jól álltak az olyan apróbb darabok, melyeket kortársai is szívesen alkottak. Finzi melódiái első hallásra kedvesek, szinte behízelgőek: és a későromantikus nosztalgia mellet ott van bennük a népdalok bájossága is.
A 2005-ben alakított, és fiatalosan nyitott hozzáállású Aurora Orchestra jóvoltából az előadások nagyon szépen kidolgozottak, és ízlésesen illeszkednek a szólókkal – végig örömteli élmény hallgatni ezt a lemezt. Aki először hallgat XX. századi brit zenét, lehet, hogy meg fog lepődni, hogy a zenei izmusok korában voltak olyanok is, akik mertek emberi léptékkel, emberi fülnek komponálni.
Komlós József JR
