Egy koncertfelvételekből szerkesztett, Beethoven zongoradarabokat rejtő, szép kiállítású dupla albummal tér vissza a Deutsche Grammophon lemezkiadóhoz a zseniális orosz zongorista: Jevgenyij Kíszin – vagy ahogyan nemzetközileg ismerik: Evgeny Kissin.
Huszonöt évvel ezelőtt Kissin nemzetközi karrierjét a sárga címkés, nagy múltú német hanglemezcég égisze alatt kezdte: az egész világ felfigyelt a Karajannal felvett Csajkovszkij b-moll zongoraverseny koncertfelvételére. Az akkor tizenhét éves csodagyerek azóta felnőtt, akkori stílusa is gyökeresen megváltozott, és ma már negyvenhat esztendős világsztárként, egy Beethoven szólóestekből összeállított koncertlemezzel tér vissza a Deutsche Grammophon lemezkiadóhoz: mégpedig kizárólagos művészei közé.
A most megjelent, Ludwig van Beethoven zongoraszonátáiból összeállított dupla válogatás felvételei kivétel nélkül koncerteken készültek – különböző koncerthelyszíneken: C-dúr op.2 no.3 (Szöul, Arts Center, 2006); cisz-moll op.27 no.2 „Mondschein” (New York, Carnegie Hall, 2012); f-moll op.57 „Appassionata” (Amsterdam, Concertgebouw, 2016); Esz-dúr op.81a „Les Adieux” (Bécs, Musikverein, 2006); c-moll op.111 (Verbier, Salle des Combins, 2013); 32 változat WoO 80 (Montpellier, Le Corum, 2007). A tíz év világjárása során felvett anyagból maga Kissin maga válogatta ki az általa legjobbnak, leghatásosabbnak tartott felvételeket, és szerkesztette össze a dupla CD-n, illetve tripla vinyl LP-n megjelenő műsorát.
Kissin ugyanis saját bevallása szerint a közönséggel való közvetlen kapcsolat során megszülető élményt próbálta így visszaadni; a koncertek hangulatát, mikor külön töltést és érzelmi többletet ad játékának, hogy szemtől szemben van közönségével. Kissin napjaink nemzetközi koncertéletében egy ikon, egy élő legenda, akinek nem lehet a hatása alól szabadulni – akár elfogadja valaki az értelmezéseit, akár nem, mindenképpen a hatása alá kerül. Kisugárzása, ereje még a hangfelvételeken keresztül is érezhető.
Evgeny Kissin kilép a komfortzónából: előadásmódja nem szokványos, tele van izgalmas és rizikós megoldásokkal. Mindvégig romantikusan értelmezi a klasszikus szonátákat – ami praktikusan azt jelenti, hogy briliáns technikai képességeit felhasználva szinte a végletekig tágítja a kifejezés határait a darabok tempóinak és dinamikai adottságainak felfokozott egyedi értelmezésével. Hallottunk ilyen nagyon gyors Beethoven-tempókat Vladimir Horowitztól is, de Kissin még hozzá képest is markáns és erőteljes – igaz, szerencsére nem annyira excentrikus, mint Glenn Gould.
Külön rangot ad az albumnak, hogy bár Kissin gyermekkora játszotta az olyan közismert és közkedvelt szonátákat, mint a „Holdfény” vagy az „Appassionata” – az itt felhangzó Beethoven-darabok nagy részét ezt megelőzően egyáltalán nem rögzítette lemezre.
Komlós József JR
