Beethoven három népszerű zongoraszonátája hangzik el a Hungaroton új megjelenésén a Liszt Ferenc-díjas Érdi Tamás előadásában.
Kiragadva a több önálló művet tartalmazó opuszokból, a moll hangnemű Beethoven-kompozíciók közül választott ki hármat ötödik Hungaroton lemezére Érdi Tamás. Egytől-egyig közkedvelt, a széles közönség által is jól ismert zongoraszonátákról van szó, melyek ugyan más-más korszakát jelzik Beethovennek, de összeköti őket az a kivételes népszerűség, mely megszületésük óta folyamatosan kíséri őket.
A nagyközönség számára a 32 közül nyilvánvalón az Op. 27 No. 2 cisz-moll szonáta a leghíresebb – és talán a legkedveltebb is -, melyet „Holdfény” melléknévvel emlegetnek. Érdi Tamás nagyon szép és kifejező, szinte festői plasztikussággal játszotta fel a sikerdarabot; megragadó hallgatni költőien finom billentését.
Az új lemezét nyitó Op. 2 No. 1 f-moll szonáta derűs, kiegyensúlyozott, szép zenei színeket felrakó játékában egyébként éppen olyan intenzitással ott az erő, mint az Op. 31 No. 2 d-moll „Vihar” szonáta néhol tomboló virtuozitásában.
De Érdi Tamás nem száll el a nagy művek adta lehetőségtől, soha nem visz be a zenélésébe felesleges vagy üresen magamutogató elemeket, hanem mindvégig nagyon kicsiszolt játékkal, finom ízléssel helyezi előre Beethoven szándékait. Érdi játéka a Bösendorfer zongorán úgy érzem, művészileg nagyon alázatos, de fennkölt főhajtás Beethoven előtt.
A Gundel-, Junior Prima- és Prima Primissima Díjas, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és Liszt-díjjal kitüntetett vak zongoraművészről így vallott egyik néhai mentora, Kocsis Zoltán: „Sokkal érzékenyebben nyúl a billentyűkhöz, mint a látó emberek. Az ő játékában, bizonyos dinamikai tartományokban olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges. Azt merném mondani, hogy chopini mértékkel lehetne ezt a képességet mérni.”
Szabó Magda írónő pedig e szép szavakkal méltatta Érdi Tamás kivételes zsenialitását: „Én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen.”
Komlós József JR
