A Warner Classics egyik legelső idei megjelenésén a legendás angol karmester: John Eliot Gardiner körülbelül negyven évvel ezelőtti Erato felvételei váltak újra hozzáférhetővé és meghallgathatóvá.
A két CD-n megjelenő, olcsón árazott „Erato Veritas x 2” sorozat megjelenései mindig kincseket rejtenek: olyan korhű irányultságú felvételek kelnek új életre általuk a mában, melyek a maguk idején fontos szerepet töltöttek be különleges megközelítéseik miatt, és nagy visszhangot keltettek magas művészi tartalmuknál vagy éppen ritkaság-értéküknél fogva. Az utóbbi években azonban kikerültek a katalógusból, nem voltak hozzáférhetők az általános kereskedelmi forgalomban – esetlegesen még a digitális átírásuk is váratott magára mostanáig.
Ilyen érzésekkel vehetjük kézbe a mára már Sir, idén hetvenhetedik évét taposó karmester-zseni: John Eliot Gardiner négy évtizedes felvételeit is. A régi-új megjelenés két lemezén ráadásul ritkán hallott barokk darabok csendülnek fel Gardiner saját együttesei: a Monteverdi Kórus és az Angol Barokk Szólisták előadásában.
Az első CD 1984-ban készült: Gardiner nagy korszakában, mikor már belefogott a Mozart zongoraversenyek összkiadásának építésébe Bilsonnal, és amikor nagy Bach-sorozatának első remekeit is felvette saját együtteseivel. Ezt a lemezt a katolikus Mária-kultusz és az ellenreformáció fontos kórusművei uralják az akkor már éppen húsz éve működő Monteverdi Kórus előadásában, és közülük is kiemelkedik Domenico Scarlatti: Stabat Mater című közel félórás kompozíciója. Ez az 1715-ben írott nagyhéti liturgikus kórusmű megelőzte Pergolesi híres rokokó letétjét, és merőben más megközelítésű darab is: ritka az érett nagy barokkban, hogy egy ilyen terjedelmű mű minimális orgonakísérettel megtámasztva, szólisták nélkül kimondottan a kórusra koncentráljon.
Utána három egészen más karakterű és zenei világú, egyenként öt-hat perces kompozíció következik ugyancsak minimális hangszeres apparátussal kísért kórussal – a közép barokk alkotó: Francesco Cavalli Salve Reginája, a kora barokk Carlo Gesualdo: Ave Dulcissima Mariája, és végül a reneszánsz Jacques Clement vagyis Clemens Non Papa: O Maria, Vernans Rosa című kóruskompozíciója.
A másik lemezen viszont egy nagy zenekaros, nagy lélegzetű francia barokk mű: André Campra Requiemje hallgatható meg. Mégpedig Gardiner saját rekonstrukciójában, mely a maga ötvenhárom perces hosszával jó tíz perccel hosszabb, mint a mostanában használt változat. Ezen az 1979-es felvételen a Monteverdi Kórushoz és a felvétel idején mindössze egy esztendős múltra visszatekintő Angol Barokk Szólistákhoz a korszak kiváló szólistái csatlakoznak – egy máig megragadó erejű, nemes szépségű felvételen.
Komlós József JR
