Az Erato Veritas x 2 sorozatának új megjelenésén Nigel Rogers két korábbi sikeres Dowland felvétele látott újra napvilágot.
Habár ma már John Dowland személyében az egyik legnagyobb angol zeneszerzőt és a legnagyobb angol dalszerzőt tiszteljük, a maga korában elsősorban lantjátékosként vált híressé – igaz, híre messze túlnőtt szülőhazája keretein, és egész Európában ismertté tette.
Bár pályája lantosként már tizenhét éves korától kezdve felívelt – Dowland, mint dalszerző, viszonylag későn kezdte meg karrierjét: harmincegy éves volt, mikor 1597-ben közzétette „First Book of Songs or Ayres” című első dalgyűjteményét, huszonegy lantkíséretes dallal. Igaz, ez rögtön akkora szenzáció lett, hogy ötször után kellett nyomni. A sikert követte 1600-ban a második, 1603-ban pedig a harmadik kötet huszonkettő – illetve huszonegy újabb saját dallal.
A három gyűjtemény példátlanul nagy ismertséget hozott Dowland-nek: a kutatók utóbb még a mai Ukrajnában és a Távol-Keleten is rábukkantak eredeti példányaira. De a legnagyobb hatást Dowland mégis német földön fejtette ki – és nemcsak a lantjáték fejlődésének terén, hanem véleményem szerint dalai nagyban hozzájárulhattak a német barokk dalköltészet formálódásához is. Dowlandot ugyanis reneszánsz szerzőként szokás aposztrofálni, de dalainak melankóliája szerintem sokkal inkább a manierizmus lenyomata, és már a kora barokkot idézi. Így van ez máig az angol dalköltészet gyöngyszemei közé tartozó pár örökzöldjével is – melyek e válogatáson is felcsendülnek.
Az angol tenor: Nigel Rogers Paul O’Dette lantművész kíséretével húsz dalt vett fel 1987-ben a három gyűjteményből – ez jelent most meg a Musicall Banquet című gyűjteménnyel párban. Utóbbit Dowland maga állította össze 1610-ben és további huszonegy dalt tartalmaz – igaz abból csak három John Dowland szerzeménye. Mellettük pedig kora ismert szerzőinek angol, olasz, francia és spanyol dalait találjuk: így ízelítőt kapunk Anthony Holborne, Robert Hales, Giulio Caccini, Domenico Maria Nelli, Daniel Bachelet, Richard Martin, Guillaume Tessier és Pierre Guédron – valamint be nem azonosított ismeretlen kortársak műveiből is. Ezen az 1976-os felvételen Nigel Rogerst Anthony Bailes lanton, Jordi Savall pedig viola da gambán kísérte.
Nigel Rogers itt megjelent felvételei kivételesnek és egyben klasszikusnak mondhatók, hiszen az 1935-ös születésű angol tenor – aki márciusban 85. születésnapját ünnepli – mindig is ismert volt a reneszánsz és kora-barokk dalok iránti rajongásáról: hetvenedik születésnapján még egy komplett dalestet adott ilyen szerzőktől. Ráadásul az egyik legjelentősebb Dowland-énekesként még pályájának csúcsán rögzítette e dalokat a kor elsőrangú korhű zenészeinek kíséretében.
Komlós József JR
