A világ egyik legjobb zenekarával, napjaink kiemelkedő karmesterével és szólistáival vette fel és tette közzé frissen megjelent CD-jén a zeneirodalom egyik legnépszerűbb művét a Deutsche Grammophon.
Idén emlékezünk meg Ludwig van Beethoven születésének 250. évfordulójáról – és az a negyed évezredes jubileum kiváló apropó arra, hogy a nagy hanglemezkiadó világcégek a legjobb művészeikkel frissiben készített felvételeken keresztül mutassák be, hogy hol tart ma a Beethoven-kultusz?
A sárga címkés Deutsche Grammophon egy átfogó – vadonatúj felvételekből összeálló – Beethoven összkiadással kíván tisztelegni az ünnep alkalmából, melynek részeként nem régiben kiadták az összes szimfónia felvételét az Andris Nelsons vezényelte Bécsi Filharmonikusokkal – és egy jó hónappal később aztán ezen szimfónia-összkiadásból kimazsolázva jelent meg a kilencedik szimfónia felvétele szóló CD-n.
Az ünnep tehát ünnepi alkalmakra ad lehetőséget, és a negyvenedik évén alighogy átlépett lett karmester most megjelent felvételét mindenképpen annak tekinthetjük ilyen fantasztikus felállással. Andris Nelsons a valamilyen szinten Beethoven személyéhez is köthető nagyszerű zenekart vezényli az újonnan megjelent IX. szimfóniában; az Örömódában a Wiener Singverein és napjaink kiemelkedő szólistái énekelnek: Camilla Nylund, Gerhild Romberger, Klaus Florian Vogt és Georg Zeppenfeld.
Egy újabb IX. szimfónia felvétel tehát a zeneirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásából – és a nem hivatalos Európai Uniós himnuszként is elhíresült Örömóda révén a talán legszélesebb körben játszott Beethoven műből. Egy igazi pazar darab zenedarab, amelyet mindenki ismer, talán mindenki szeret is, és amelyet rengeteg alkalommal előadtak-előadnak, rögzítettek és rögzítenek. Hogy mennyi felvételt készítettek a kilencedikből azt nem tudom pontosan – de árulkodó szám, hogy a teljes szimfónia-felvételekből közel kettőszázat tartanak számon máig. Van olyan biztosan, aki megvonja a száját és azt mondja talán, hogy minek egy újabbik a kimagasló klasszikus felvételek mellé – és van olyan, köztük magam is, aki különös várakozással és érdeklődéssel fogad minden ilyesféle megmutatkozást.
A dirigens: Andris Nelson ugyanis napjaink egyik kiemelkedő karmestere, aki a birminghami, a bostoni, a berlini, és a lipcsei sztárzenekarok, valamint Concertgebouw és a Philharmonia vezénylése után jutott el oda, hogy idén ő állhatott az újévi koncerten a pulpituson Bécsben. Rokonszenves karakterű, felkészült, jó ízlésű karmestert ismerhettünk meg benne – nem véletlenül esett a DG választása éppen rá megint.
A nagy hagyományokat ápoló Bécsi Filharmonikusok megszólalása az új lemezen is rabul ejtő, és maga a felvétel hangzása is egészen illuzórikusan szép. Ehhez a hangmérnökök munkáján túl persze elsősorban Andris Nelsons vezénylése kell, aki erőteljes tömböket is fel tud építeni a bécsiekkel, de ugyanolyan magával ragadó hatású a gyönyörű lírai részekben is. A zenekar szép tónusokkal játszik, a kórus remekül énekel, a szólisták pedig hozzák az elvárható szintet. Másfajta lemez ez, mint a nagy elődöké: Nelsons itt nem a nagy drámai megoldások és a tűzijátékok, hanem a finom hangszínek és a zenekari egyensúlyok embere.
Komlós József JR
