| „A Schuman-nyilatkozat hetvenedik évfordulójának megünneplésére olyan pillanatban kerül sor, amikor Európa a második világháború vége óta a legnehezebb kihívással néz szembe: a koronavírus-járvány miatt egészségügyi, gazdasági és társadalmi válsággal kell megbirkóznunk. A Schuman-nyilatkozat, amely az Európai Unió alapjait fektette le, egyedülálló és őszinte szándék vezérelte politikai folyamatot indított útjára a béke és jólét megteremtése, és az európaiak életének jobbá tétele érdekében. A Schuman-nyilatkozat már hetven éve megfogalmazta: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös terv kialakításával integrálni. Konkrét eredmények révén fog felépülni, csak ezek által érhető el a tényleges szolidaritás.” Ez a lépésről lépésre haladás vezetett el ahhoz az Unióhoz, amelyet ma ismerünk. Az európai projekt célja a kezdetektől fogva egy politikai és gazdasági közösség felépítése volt. Ez a közösség a közös európai történelemből fakadó olyan értékeken alapszik, mint a szolidaritás, a nyitottság, a szabadság, a tolerancia, az egyenlőség a sokféleségben, és a jogállamiság tiszteletben tartása. Jean Monnet, a Schuman-nyilatkozat szerzője szerint „az emberek nem változnak meg, ha csak a szükség rá nem kényszeríti őket, és a szükséget csak válságok idején érzékelik.” Minden válság lehetőség arra, hogy előrébb lépjünk. A mostani nehézségek rávilágítanak arra sürgős feladatunkra, hogy megtaláljuk: hogyan váljon hatékonyabbá, demokratikusabbá és polgárközelibbé az Európai Unió. Az elmúlt hetven évben a világ drámai módon megváltozott, és az Európai Unió szerepe fontosabbá vált, mint valaha. Az újonnan kialakuló geopolitikai rendszerben és az éghajlati vészhelyzet idején az Európai Uniónak el kell fogadnia az azzal járó felelősséget, hogy a közösség a stabilitás és a béke, a jogállamiság, a fenntarthatóság és a multilateralizmus globális hajtóerejévé vált. A válság fájdalmas tanulsága, hogy az Unió még mindig befejezetlen, és a szolidaritás megszervezésének, vagy az alapvető jogok és a jogállamiság elleni támadások elhárításának kudarca egyáltalán nem csak elméleti viták tárgya. Óriások vállán állunk. Ezért az európai intézmények és a tagállamok a jelenlegi egészségügyi, társadalmi, gazdasági, biztonsági és intézményi kihívásokra adott válaszlépései nem maradhatnak el a Schuman-nyilatkozat politikai célkitűzései mögött. Meg kell erősítenünk és el kell mélyítenünk az Európai Unió demokratikus legitimitását, és biztosítanunk kell, hogy szakpolitikái és irányítói egy teljes körű európai parlamenti demokrácia keretében az európai polgárokat képviseljék. Eljött az idő, hogy Európa jövőjéről az európai polgárok és minden érintett részvételével folytassunk átfogó vitát, kialakítsuk azt az Uniót, amelyben együtt szeretnénk élni, és megegyezzünk az európaiakkal azokról a politikai alapokról, amelyekre támaszkodva helyre tudjuk állítani az európai kontinenst. A jövőbeli közös eredményeink megvalósításának alapfeltétele a szolidaritás. Továbbra is úgy véljük, hogy a régóta tervezett, egész Európára kiterjedő „konferencia Európa jövőjéről” a megfelelő fórum e cél eléréséhez. Ezt a konferenciát mihamarabb össze kell hívni. A fórumnak egyértelmű javaslatokkal kell előállnia, amelyeket az európaiakat egy valódi párbeszéd keretében megszólítva, közösen dolgoznánk ki. A javaslatok alapján kerülhet sor az Unió átfogó reformjára, amelynek eredményeképpen az Unió a közös európai érdeket szem előtt tartva hozhat majd döntéseket, és hatékonyabbá, egységesebbé, demokratikusabbá, önállóbbá és ellenállóképesebbé válhat. A Parlament már korábban megfogalmazott álláspontja mellett kiállva tudomásul vesszük, hogy a Bizottság szerint a konferencia folyamatáról, koncepciójáról, felépítéséről, időzítéséről és hatóköréről a három intézménynek közösen kell megállapodnia. Ezért kérjük a Tanácsot, hogy jusson megegyezésre a konferenciával kapcsolatos álláspontjáról. A 75 éven át tartó összefogás és béke miatti örömünk mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szolidaritás nem ér véget határainknál. A világjárvány emlékeztet minket, hogy a más nemzetekkel való közös munka mennyire fontos, ha közös kihívásokat és válságokat kell kezelnünk. A jövő útját a nemzeti egoizmushoz való visszatérés helyett jelentse a nemzetközi partnerekkel a kölcsönös méltányosság és megértés jegyében szorosan együttműkő, erősebb és még integráltabb Európai Unió.” |
