Az Anima Musicæ Kamarazenekar „String Serenades” sorozatának harmadik részében négy zeneszerző szerenádjait hallhatjuk: Victor Herbert, Edward Elgar, Robert Fuchs és Franz Schubert vonószenekarra komponált remekműveit.
Egy újabb izgalmas, érdekességeket tartogató darabbal folytatódik az Anima Musicæ Kamarazenekar Hungaroton-sorozata, melyen a vonósszerenád-irodalom legszebb darabjait mutatják be lemezeiken.
A „zene lelkéről” elnevezett Anima Musicæ Kamarazenekar – a Nemzeti Ifjúsági Zenekar 2018–2020 cím birtokosa – Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő fiatal együttese, több nemzetközi verseny és hazai díj kitüntetettje, Budapest és Európa rangos hangverseny-helyszíneinek és fesztiváljainak állandó szereplője.
A jelen albumukon a főszerepet vivő három romantikus darab zeneszerzői tulajdonképpen kortársaknak tekinthetők, és az 1870-es 1880-as évek zenei ízlését jelenítik meg a kismesterek polgári esztétikáján keresztül.
A lemezt nyitó nagy lélegzetű, színes, huszonhárom perces szerenád szerzője: az ír Victor Herbert Stuttgartban végezte zenei tanulmányait, majd a város színházi zenekarában kezdte pályáját. Aztán 1886-ban az Egyesült Államokba ment, ahol élete végéig élt. Itt a Metropolitan Opera zenekarának szólócsellistájaként, és ismert szerzőként is az akkori zenei élet fontos figurájává vált. Herbertet ma elsősorban operettjei és gordonkaversenye révén ismerik – érdekesség, hogy éppen ez utóbbi mű ösztönözte Dvorákot híres gordonkaversenye megírására.
Edward Elgar-t nem kell bemutatni a komolyzene iránt érdeklődőknek, hiszen a másik két komponistánál jóval ismertebb, és többet játszott zeneszerző – sőt a maga korában, élete egy szakaszában a legelismertebb brit komponistának számított. Az ő világa a századvég és századelő: itt felvett vonószenekarra írt – szúk tíz percnyi – e-moll szerenádja is ezt a hangulatot jeleníti meg. Elgar szerenádja a mai napig népszerű: őrzi helyét az együttesek repertoárjában; és ahogyan Fuchs szerenádja – ifjúkori alkotás.
Az osztrák Robert Fuchs a maga korában ugyancsak nagyra értékelt zeneszerző volt, de mellette évtizedeken át a Bécsi Konzervatórium tanára is: olyan sikerrel, hogy ma pedagógusként jobban ismerik, mint zeneszerzőként. Tanítványai között ugyanis olyan meghatározó és kiemelkedő komponistákat találunk: mint Mahler, Richard Strauss, Sibelius, Hugo Wolf; továbbá Korngold, Schrecker, vagy Zemlinsky.
Fuchs zenéje még Brahms elismerését is kivívta, karrierje során Bécs zenei életének egyik kulcsfigurájává vált. Leggyakrabban játszott, legnépszerűbb kompozíciói a szerenádjai voltak: az itt megszólaltatott húsz perces D-dúr szerenádban a zeneszerzőre jellemző technikai tökéletesség ragadja meg a hallgatót.
A lemezt Schubert utolsó, Hattyúdalok című ciklusának talán legnépszerűbb melódiája: a szűken négy perces Szerenád zárja. A fülbemászó dallam minden zenekedvelő előtt jól ismert, és itt is hatásos befejezése egy szépen megvalósított, nagy érzékenységgel felvett remek albumnak.
(Komlós József JR)
