A Warner Classics érdeklődést keltő új megjelenésén egy újabb emelkedő csillag mutatkozik be: Cristina Gómez Godoy két kiemelkedő értékű oboaversenyt mutat be – mégpedig a Daniel Barenboim vezényelte West-Eastern Divan Orchestra kíséretével.
Az a megállapítás, hogy a dekoratív oboaművésznő egy emelkedő csillag, nem pusztán szófordulat: hiszen több elismerése mellett a német ECHO zenei szaklap által odaítélt Rising Star díj birtokosa az 1990-ben, a spanyolországi Linaresben született Cristina Gómez Godoy.
A kivételes zenei tehetségű ifjú hölgy tanulmányai után: 2012-ben felvételt nyert a Staatskapelle Berlinhez: ahol érdekes mód a neves zenekar szólókürtöse lett; majd 2013-ban pedig – éppen Daniel Barenboim főzeneigazgatósága alatt – megválasztották a fővárosi együttes szólamvezető és szóló oboásának.
A ma már Berlinben élő Cristina Gómez Godoy 2016-ban debütált koncerten szólóoboásként, majd több neves karmesterrel és világelső nagyzenekarral is fellépett – így többek között a Londoni Szimfonikusokkal, a Milánói Scala Zenekarával, a Berlini Filharmonikusokkal, a Frankfurti Rádiózenekarral, vagy a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával. – itt megkapta a BR-Klassik Prize elismerést is. De hallhatta-láthatta a Bayreuth-i Ünnepi Játékok és tavaly a MÜPA közönsége is.
Cristina Gómez Godoy – aki 2015 óta a Berlini Művészeti Egyetem professzora is – éppen Daniel Barenboim meghívására lett a világhírű meastro és Edward Said által 1999-ben, az izraeli –arab megbékélés jegyében közösen életre hívott nemzetközi összetételű nagyzenekar: a West-Eastern Divan Orchestra szólamvezető oboistája.
Abszolút kínálta hát magát a lehetőség, hogy Cristina Gómez Godoy éppen az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő Daniel Barenboimmal és az általa jól ismert és szeretett zenekarral váltsa valóra régi álmát: és rögzítse első albumát. Ráadásul azzal a két versenyművel, melyek már régóta foglalkoztatták, és amelyek kiemelkedő szerepet töltenek be nemcsak a hangszer zeneirodalmában, de az ő életében éppúgy.
Wolfgang Amadeus Mozart Mannheimban – már alkotói géniusza teljében: 1777-ben írta meg C-dúrban egyetlen oboaversenyét, melyet sokáig elveszettnek hittek – és csak 1920-ban fedezték fel a Salzburgi Mozarteum könyvtárában egy kéziratos másolatát.
A Mozartért és koráért köztudottan rajongó Richard Strauss D-dúr oboaversenye pedig közvetlenül a II. világháború után, egyik utolsó darabjaként – a Metamorfózisokkal egy időben, 1945-ben született egy amerikai katonatiszt: John de Lancie, civilben a Pittsburgh-i szimfonikusok oboásának felvetésére; a szerző neki is ajánlotta.
Bár nem két agyonjátszott zenedarabról beszélünk – mindkét oboaverseny kivételes kvalitásokkal bír a maga okán is; és bár egymástól távol eső esztétikai korokat képviselnek, párosításuk abszolút értelemszerűen felkínálja magát. Cristina Gómez Godoy technikailag briliáns, érzékeny játéka pedig a zseniális Daniel Barenboim vezényelte West-Eastern Divan Orchestra közreműködésével igazán örömteli perceket szerez a hallgatóknak.
Komlós József JR
