Az 1984-es szöuli születésű dél-koreai zongoraművész: Dong Hyek Lim ötödik Warner Classics albumán egy régi álmát váltotta valóra: Schubert zongoraszonátáit játszotta fel lemezre.
Dong Hyek Lim kiváló játékkal és kiemelkedő színvonalú megjelenésekkel hívta fel magára már eddig is a figyelmet: öt éve Mozart és Beethoven hegedű-zongora szonátáiban működött közre; három esztendeje pedig Rachmaninov II. zongoraversenyének szólistájaként tette le a névjegyét az egész világ előtt – az akkori album második felében a Szimfonikus táncok kétzongorás változatát pedig mentorával: a legendás Martha Angerich-kel játszotta el.
Komoly előzmények után jött ki hát új lemeze, s ezek az előzmények külön várakozást keltettek a hallgatóság körében. De magában a művészben is óriási várakozás volt: Dong Hyek Lim ugyanis elmesélte, hogy már nagyon régóta készült arra, hogy végre egyszer majd Schubert zongoraszonátáit is stúdióban rögzíthesse. A komponista születésének 225. évfordulójára szép főhajtásként ez is megvalósult.
Mégpedig nem is akármilyen műsorválasztással – Dong Hyek Lim vadonatúj albumán ugyanis két emblematikus Schubert-darab hangzik el: az A dúr szonáta, No.20 D 959 és a B-dúr szonáta, No.21 D 960. Vagyis kettő a három utolsó zongoraszonátából – melyeket korai halála előtt mindössze fél évvel írt 1828 tavasza és nyara között, és éppen csak pár héttel a vég bekövetkezte előtt tisztázott le.
Schubert ekkor már nagyon beteg volt: egyszerre kínozta elhatalmasodó vérbaja és hastífusza; lázban, izzadtságban, fájdalmak között öntötte végső formába ezt a két fenséges, hatalmas darabját. Melyek nemcsak Schubert életművében, de a teljes szólózongorára írt irodalomban is kimagaslanak minőségükkel és formájukkal. Mindkét darab szinte egy szimfónia önmagában: négy tételével, és egyenként negyven percnyi játékidejével. Érdekesség, hogy Schubert halála után tíz évig még ki sem adták őket – és csak száz évvel később kezdte játszani őket Arthur Schnabel.
Egyikünk sem állt ott Franz Schubert mögött, mikor e zongoraszonátákat komponálta – így azt sem tudhatjuk, hogy vajon a mester számított-e, készült-e a halálra harmincegy évesen? Talán nem, hiszen az abban az évben született műveit nézve joggal gondolhatjuk, hogy telve volt alkotókedvvel – bár ereje fogyott és egyre depressziósabb lett.
Akárhogyan is lehetett: az bizonyos, hogy mindkét itt hallható zongoraszonátája telve van nagyon személyes motívumokkal: mélységgel, érzékenységgel, sötét hangulatokkal, és kiáltásokkal egyaránt. De mivel Schubertet hallunk: mindenen átáradó szépséggel és finomsággal is. Igazán kivételes, nagy formátumú darabok – hasonló képességű előadóművészek részére.
Dong Hyek Lim csodálatosan prezentálja ezt a sokféleséget és az itt hallható, egymással sokszor szöges ellentétben álló hangulatváltásokat. Technikai virtuozitásával, a finomságokra és a belső vívódásokra is nyitott kifejezőkészségével méltó magasságokba emeli az itt hallható előadásokat – és adja át a teljességében a hallgatónak a két epikus zongoraszonátában rejlő teljes drámát.
„Ezek a szonáták mélyek, sötétek, a kései Schubertre utalnak; de szép párt alkotnak, mert nagyon különbözőek. Az A-dúrban Schubert egyértelműbb és tisztán látszik mit szeretett volna kifejezni; a B-dúr szonáta sokkal romantikusabb és törékenyebb. Nem állítom, hogy Schubert tudta, hogy meg fog halni még abban az évben, de érzem azt a mélységet ezekben a szonátákban. Schubert a kései Beethoven és a romantika között foglal helyet – én azt érzem, hogy a zenéjét klasszikusként kell előadnom: vagyis hagynom kell énekelni.” – mondta el új lemeze kapcsán Dong Hyek Lim.
Komlós József JR
