Győri Enikő európai parlamenti képviselővel, a Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjával, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság póttagjával, a Fidesz EP-delegációjának szakmai koordinátorával készített interjút magazinunk szerkesztősége az áprilisi strasbourgi plenáris ülés ideje alatt.
Melyek a jelenlegi tevékenységei a bizottságokon belül, illetve azokon kívül?
Először is, üdvözlöm az Olvasókat. Köszönöm szépen a megkeresést. Mindig örömmel tölt el új médiumnak nyilatkozni, mely nem konkrétan az Európai Parlament munkásságát vagy a képviselők tevékenységeit közvetíti elsősorban az Olvasók felé.
Jelenleg a Fidesz 12 tagú európai parlamenti delegációjának vagyok a szakmai koordinátora. Feladatom, hogy minél átfogóbban képviseljük a magyar emberek érdekeit európai szinten, a bizottsági és a plenáris szavazások során. Tehát nem csupán szakpolitikai megfontolások mentén, hanem magyar érdekeket képviselve végzem munkámat.
A Gazdasági Bizottság tagjaként az Európai Unió makrogazdasági és pénzügyi vonatkozású jogszabályainak alakításával foglalkozom..
Ez magába foglal mindent, ami a gazdasággal, deficittel, államadósság-szabályozással, tehát az úgynevezett gazdasági kormányzással kapcsolatos, mely során megfogalmazódik, egyes kormányoknak milyen gazdaságpolitikát érdemes folytatniuk. Nem egyszerű a terep, mert a feladatvégzés egyfelől uniós, másfelől tagállami kompetenciákat igényel, ilyen például a foglalkoztatáspolitika vagy a szociálpolitika is. Így elmondható, hogy ez egy igen összetett feladatkör. A szakbizottság hatáskörébe tartozik még az adópolitika is, melyben az Uniónak korlátozottak a lehetőségei, mivel a tagállamok csak egyhangúlag dönthetnek az ezzel kapcsolatos ügyekben. Teljesen uniós kompetencia viszont a versenypolitika, mely során a szakbizottság az Unió kvázi-kormányának, az Európai Bizottságnak a döntéseit ellenőrzi a cégek összeolvadása, állami támogatása tekintetében. Itt a cél annak elkerülése, hogy egy iparágban valamely vállalat egyeduralkodó helyzetbe kerülhessen, s ezáltal torzuljon az egységes piac. El kell kerülni a kettős mércét, azaz a cégekre egyenlő versenyfeltételek kell vonatkozzanak mindenütt az Unióban.
Személy szerint én minden igyekezetemmel küzdök a kis- és középvállalkozások tehermentesítéséért az extra kiadásokat, bürokráciát és adókat illetően. Emellett nem szabad elfeledkezni a jelenlegi háborús helyzetről, inflációról, energiaválságról és a szankciókról sem, mely tényezők mind rontják az európai cégek versenyképességét.
A nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó szakbizottság, melyben szintén tevékenykedek, erősen kapcsolódik az elsőhöz. A nemzetközi kereskedelem egy közös uniós kompetencia. Ide tartozik a külkereskedelem, ahol az Európai Bizottság külső régiókkal vagy országokkal tárgyal, kereskedelmi megállapodásokat kötve.
Hazánk egy közepes méretű ország, nyitott gazdasággal, így rendkívül lényeges számunkra, hogy az Unió minél több országgal folytasson minél szabadabb kereskedelmet. Én ezt igyekszem előmozdítani.
Az elmúlt időszakban mely eredményére a legbüszkébb?
Fontos kiemelni, hogy Magyarország kiegyensúlyozott, következetes és karakteres Európa-politikát folytat, ami már önmagában nagy eredmény. A migrációs kérdésekben például 2015 óta változatlan a kormány állaspontja. Korábban nem lehetett szó kerítésépítésről, mára pedig már a Néppárt frakcióvezetője is említi, hogy uniós pénzből kellene azt finanszírozni. Ez kimondottan magyar siker, és bár a migrációs problémát nem tudtuk megoldani, a vita józanabbá vált. (Megj.: az interjú a kötelező áttelepítésről szóló júniusi belügyminiszteri Tanács-ülés előtt született. A szerk.)
Emellett folyamatosan felhívjuk a figyelmet a versenyképesség fontosságára. Voltaképpen jó eredmény, hogy a francia és magyar miniszterelnök hasonlóképpen gondolkodik ebben az ügyben, ugyanis a másokhoz igazodó és ideológia alapú kül- vagy gazdaságpolitika követése biztos, hogy nem szolgálja az európai cégek és emberek érdekét. Az EU egy exportorientált gazdasági tömörülés, mely prioritásként tartja szem előtt a tagállamok jólétét; emiatt is fontos az előítéletektől mentes nyitottság és együttműködő hozzáállás tanúsítása az EU-n kívüli országok felé. A kereskedelmi partnerekkel történő együttműködés nem egyenlő a politika valamennyi területét érintő egyetértéssel, de ez nem kell hogy akadályozza az egymással folytatott kereskedelmet.
Ehhez szorosan kapcsolódik a küzdelmem, ahogy arról már volt szó, a kis- és középvállalkozások (kkv) agyonterhelése ellen. Egyre gyakoribbak az olyan uniós jogszabálytervezetek, melyek a kkv-kra plusz terheket rónának. Válság idején inkább olyan javaslatokat kellene alkotni, amelyek megkönnyítik mind az állampolgáraink, mind pedig a vállalkozásaink életét. Én ezért dolgozom európai parlamenti képviselőként.
Fontos az is, hogy megőrizzük józanságunkat, amikor a zöld átállás terhét a lakosságra akarják terhelni. Ezen kérdésben mindig kiállok a magyar emberekért, hiszen hatalmas kiadásokról van szó, melyet nem mindenki engedhet meg magának. Európa a hasonló javaslatokkal saját magát lövi lábon , munkahelyek veszhetnek el, és cégek települhetnek át Európán kívülre. Nem lehetünk önmagunk ellenségei. Többek között az is magyar sikernek tekinthető, hogy ezeket a kérdéseket napirenden tudjuk tartani, tehát folyik a vita róluk.
Az áprilisi plenáris ülés folyamán az alábbi témák kerültek terítékre: a jelenlegi háborús helyzet, az Unió kapcsolata Kínával, valamint a klímavédelem fontossága. Ezekről tudna mondani néhány szót?
A plenáris ülésen nekem is volt felszólalásom a klímavédelem kapcsán, ugyanis végre elfogadtunk egy olyan klímavédelmi jogszabályt, amely a szennyezőkkel fizetteti meg a szennyezés árát. Az EU-n belül a cégeknek nagyon komoly klímavédelmi normáknak kell megfelelniük, s ez bizony igen költséges. Az acélgyártás például az Unión belül több kiadással jár, mint a világ más pontjain, a csökkentett károsanyag- kibocsátási szűrőberendezések kötelező üzemeltetése miatt. A Parlament egy olyan karbonadó bevezetéséről döntött, melynek lényege a harmadik országokból bejövő, nem zöld módon előállított acél árának megemelése, ezzel ösztönözve őket a károsanyag-kibocsátás csökkentésére.
A Kínával való kapcsolat és az RFF (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) is a napirenden szerepelt a héten. Felszólalásaimban jeleztem: hinnünk kell abban, hogy ha gazdaságilag előnyös partnerséget kínálunk Kínának, akkor az egyéb, politikai természetű kérdésekben – például emberi jogok – is könnyebben egyetértésre juthatunk. Ellenséges magatartás tanúsítása irányukba végső soron Európa versenyképességét ronthatja.
Az RRF-et azért hozták létre, hogy a COVID járvány után Európa gazdasági értelemben gyorsabban talpra álljon, hiszen tudjuk, mekkora visszaesést eredményezett a pandémia. Elég nagy összegről beszélünk, melyet az EU vesz fel a hitelpiacokon, kiváló minősítése birtokában, viszonylag kedvező feltételekkel, továbbadva azt a tagállamok részére.
Azonban a folyósítás sokkal lassabban történik, ugyanis 2026-ig kellene leszerződni ezekre a forrásokra, tehát az idő egyharmada már elmúlt és még csak a pénz 21 százaléka érkezett meg az egyes országoknak. Magyarország és Lengyelország még egyáltalán nem jutott pénzhez. A jóváhagyott helyreállítási tervek ellenére sem, politikai okokból. Ennek a két országnak több feltételt szabott az Unió, ami a kettős mérce iskolapéldája. Ez nemcsak ennek a két tagállamnak, de az egész Uniónak is versenyhátrányt okoz.
Mi motiválja a hétköznapokban e kiterjedt munkakör elvégzésében?
Ez a munkakör nagy felelősséggel jár, s ez motiválóan hat rám a hétköznapokban. Már korábban is voltam európai parlamenti képviselő, mielőtt a 2011-es magyar elnökség miatt hazahívtak uniós államtitkárnak. Azóta azt látom, a politika sokkal kevésbé racionális. Sokszor van olyan élményben részem, hogy bár a folyosón egyetértünk egy képviselővel, aki aztán különféle okokból másképp szavaz vagy nyilatkozik a nyilvánosság előtt. Sajnos a fizikai realitások elismerése kezd kikopni az európai politikából. Fontos feladatunk, hogy visszarángassuk azt a józanság talajára.
