A neves hazai jazztörténész két – ismét alapos igénnyel megírt, áttekintést nyújtó, összefoglaló szándékkal megszerkesztett, szép kiállítású kötettel jelentkezett.
Simon Géza Gábor (beceneve: SGG) Budapesten született 1947-ben. Zene- és hanglemeztörténész, zenei újságíró és producer, zenei könyvtáros, elismert diszkográfus – aki 1964 óta a zenei szakmában tevékenykedik, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító tagja, a Magyar Jazzkutatási Társaság elnöke.
Középiskolás korában Pernye András rádióműsorai keltették fel érdeklődését a jazz műfaja és előadói iránt; majd a TIT előadássorozatainak hallgatójaként képezte magát – ahol már személyes jó viszonyba is került a legendás zenetörténésszel. Később az ő ajánlása révén került be a Magyar Rádió külsősei közé – és a rádiónak aztán harminc esztendeig dolgozott. Ott rögtön a magyar és kelet-európai jazztörténettel, és ezzel párhuzamosan gramofonlemez történettel kezdett foglalkozni. De a témáról külsősként írt a Magyar Ifjúságnak és más lapoknak is. Nem sokkal ezután pedig a Benkó Dixieland Klub sajtófőnökének is kinevezték.
1967 és 1997 között ötezer előadást tartott a legkülönbözőbb szinteken – ebből óriási mennyiséget, nagy-nagy sorozatokat a Magyar Rádióban – a Szentkúti Pál, Kiss Imre, Nemes András, Neltz János, Lukácsházi Győző által szerkesztett jazz- és gramofonlemez-műsorokban. Beleszámítva a szakkötet fordításokat németből és angolból, valamint a kötetszerkesztéseket, összesen 56 kötete jelent meg.
Magyarországon, Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Nagy Britanniában 205 LP-t, CD-t, CD-ROM-ot, műsoros kazettát készített a legkülönbözőbb műfajokban. Ezeknek szerkesztője, producere, kísérőszöveg-írója, alkalmanként zenei rendezője, hangmérnöke, fotósa, lemezborító-tervezője is volt egy személyben. Ezen munkásságát reprezentálják legutóbbi könyvei is: A magyar jazztörténet ösvényein és az Így írtam én.
A jazzkutatás sziszifuszi munka, amelyet Magyarországon csak nagyon kevesen vállaltak az elmúlt évtizedekben. A magyar jazztörténet ösvényein bepillantást nyújt abba a rendkívül sokoldalú magyar jazzvilágba, amelyet csak külföldi kitekintéssel és teljességében lehet vagy szabad megközelíteni. Éppen ezért különösen érdekes és értékes számunkra, hogy a külföldi zenészek és szakemberek milyen hatalmas mennyiségű magyar vonatkozású jazzanyagot kutattak fel és publikáltak.
Ebben a hatvanöt évet átölelő magyar jazztörténeti kutatómunkában összesen több mint fél ezren siettek Simon Géza Gábor segítségére. Voltak közöttük, akik itthonról – vagy például Nyugat- Németországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában, az NDK-ban, Finnországban, Norvégiában, Svédországban, Dániában, Nagy Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Japánban dolgozva, kisebb részben maguk is szerves részesei voltak e kutatásoknak. Nagyobb részben azonban olyan hasznos segítők is közreműködtek a kutatómunkában – akik hang- és képfelvételeket, újságcikkeket gyűjtögettek, bibliográfiai, valamint diszkográfiai alapkutatásokat végeztek. Róluk és e munkáról emlékezik meg ez a Szabolcsi Bence emlékének ajánlott könyv.
Az Így írtam én című új kötetről pedig maga az érintett: Simon Géza Gábor a következőket mesélte el egy évvel ezelőtt, a Kovács katáng Ferencnek adott interjúban:
„A kötet meglehetősen váratlanul született. Terveztem, hogy a 75. szülinapomra megpróbálok összehozni egy vaskosabb kötetet Az SGG Story címmel. Ám egyrészt kiderült, hogy csak az általam tartott rádió-, tv-, jazz- és nyugdíjasklub, általános-, közép-, egyetemi- és posztgraduális-jazzelőadások szimpla, mintegy bibliográfiai felsorolása is több lenne önmagában, mint egy kötet… Összehasonlításképpen: a „Szösszenetek” c. könyvem tartalomjegyzéke tíz oldalas és „mindössze” 164 cím szerepel benne. Az életművem effajta címszerű, kvázi bibliográfiai felsorolása ezen az alapon hasonlóan feldolgozva önmagában mintegy háromszáz oldal lehetne. Vagy még inkább több. És akkor ez még csak a tartalomjegyzék lenne… A tervezésbe jócskán beleszólt, hogy ráadásul közbejöttek a Covid- hullámok és egy nagyon sajnálatos baleset a feleségemmel. Így a kötetről és annak nyilvános, jazzkoncerttel körített bemutatásáról le kellett mondani. Végül kipattant a szikra, hogy a megjelenésekor folyamatosan begyűjtött könyv-, CD-, LP-kritikákkal lehetne valamit kezdeni. Végül az én szokásos rohamtempómnál is gyorsabban, hat hét alatt elkészült az általam írt, illetve kedves kollégákkal közösen írt kötetekről az Így írtam én. Ez így is jó másfélszerese lett az elképzeltnek, mert hála az Arcanum Digitális Tudománytárnak, jó néhány olyan cikk került elő ebben a hat hétben, amik a jó öttonnás házi archívumomban még nem szerepeltek. De náluk akadtam rá az egy vidéki lapnak jó negyven esztendővel ezelőtt megírt, soha meg nem jelentnek hitt cikkemre, amit anno „elfelejtettek” nyomtatásban megküldeni.”
(Komlós József JR)
