Kezdőlap Egészség Legígéretesebb kutatások, amelyek forradalmasíthatják a szívelégtelenséggyógyítását

Legígéretesebb kutatások, amelyek forradalmasíthatják a szívelégtelenséggyógyítását

A szívelégtelenség ma már szinte népbetegségnek számít. 4 felnőttből 1-nél ki fog alakulni valamikor élete folyamán.[1]

Csak az USA-ban 6,7 millió beteget regisztráltak, a becslések szerint 2030-ra ez a szám 8,5 millióra nő majd.[2]

Rengeteg kutatás irányul arra, hogy hogyan javíthatnák a pangásos szívelégtelen betegek hosszútávú kilátásait, mivel ezen betegek alig több, mint fele marad életben 5 évnél hosszabb ideig a diagnózist követően és csak 35%-uk számíthat arra, hogy 10 évnél tovább él, miután kialakul nála a betegség[3]. A számos trend és irányvonal közül, a legígéretesebbeket válogattuk ki, melyek forradalmasíthatják a szívelégtelenség gyógyítását.

A szívizom regenerációja

A Cambridge Egyetem kutatói bebizonyították, hogy az emberi őssejtek szívsejtekké is fejlődhetnek.[4] Ennek köszönhetően a jövőben megtalálhatják a megoldást a szívroham következtében megsérült szívizomsejtekhelyreállítására vagy növekedésére. Ezt az új kutatási területet regeneratív gyógyászatnak nevezik.

Kémiai reakciók vizsgálata

A szívünk azért ver gyorsabban, amikor testmozgást végzünk, vagy félünk, mert ilyenkor meghatározott kémiai anyagok szabadulnak fel testünkben. Ezek a kémiai anyagok küldik az utasítást szívünk számára, hogy „keményebben dolgozzon”. A szívelégtelenségnéla szív izmai nem reagálnak megfelelően ezekre a kémiai anyagokra. A manchesteri egyetemenjelenleg arra keresik a választ, hogy miért nem reagálnak ilyen helyzetbena szívizomsejtek a szokásos módon, és milyen kezeléssel lehetne mégis visszaállítani őket a megfelelő üzemmódba.[5]

Az elektromos impulzusok helyreállítása

A manchesteri egyetemena szív sejtjeinek azon részeit is tanulmányozzák, melyek a szívverés elektromos impulzusait továbbítják.[6] A szívelégtelenségezeknek a funkcióknak a sérülését okozhatja, ami miatt szívritmuszavar,például pitvarfibrilláció alakulhat ki.  A kutatások azt célozzák, hogy megelőzhetőek legyenek ezek a ritmuszavarok.  A kutatócsoport e célból az újszülöttek sejtfejlődését tanulmányozza, ami mind a szívelégtelenséggel küzdő felnőttek, mind fejlődési rendellenesség miatt szívproblémával született csecsemők gyógyításában sokat segíthet.

A szívizomsejtek elhalásának okai

A Kingston egyetem tudósai azt tanulmányozzák, hogy miért halnak el a szívizom sejtjei.[7] Bizonyos fehérjék sejthalálban és szívkárosodásbanbetöltött szerepét kutatják. Ezen felül azt próbálják meg kideríteni, hogy ezek a fehérjék hogyan járulnak hozzá a szívelégtelenség kialakulásához.

Az energiaszint növelése

Az Oxford egyetemen a kreatinttanulmányozzák.[8] Ez egy olyan molekula, amely tárolja és továbbítja azt az energiát, ami a szívizmok összehúzódásaihoz kell.Ha a szívizomsejtek kreatintartalmát növelik, akkor megóvhatják a szívet az esetleges károsodástól (például szívroham esetén) és javíthatjáka regenerációt.

Légzési nehézségek

A morfium fájdalomcsillapító hatása is kutatások tárgya a szívelégtelenség vonatkozásában[9]. Aztpróbálják kideríteni, hogy ez a más betegségeknél már hatékonyan alkalmazott szer enyhítheti-e a szívelégtelen betegeklégzési nehézségeit.

Artériás érfalmerevség

Az enyhe krónikus veseelégtelenség,mely viszonylag gyakori betegségnek számít, megemeli a szívproblémák kialakulásának valószínűségét is. Léteznek vizelethajtók, (melyet magas vérnyomású betegeknek szoktak felírni), melyekkel klinikai vizsgálatokat végeznek arról, hogy hogyan képesek megállítani az artériás érfalmerevség kialakulását a veseelégtelen betegnél, ésmegakadályoznia szív károsodását.

Az elmúlt évtizedekben már rengeteget javultak a szívelégtelenséggel küzdő betegek életkilátásai, és ami ma természetesnek számít pár évtizede még elképzelhetetlen volt. Valahogy úgy, ahogy ezek a fejlesztés alatt álló új technológiák most nekünk. Még ha nem is mindegyikük lesz eredményes a gyakorlatban, de ha néhányat sikerül a gyógyítás szolgálatába állítanunk, az már óriási ugrást fog jelenteni.


[1]https://onlinejcf.com/article/S1071-9164(23)00264-6/fulltext

[2]https://onlinejcf.com/article/S1071-9164(23)00264-6/fulltext

[3]https://www.medicalnewstoday.com/articles/321538

[4]https://www.bhf.org.uk/informationsupport/heart-matters-magazine/research/research-projects-on-heart-failure

[5]https://www.bhf.org.uk/informationsupport/heart-matters-magazine/research/research-projects-on-heart-failure

[6]https://www.bhf.org.uk/informationsupport/heart-matters-magazine/research/research-projects-on-heart-failure

[7]https://www.bhf.org.uk/informationsupport/heart-matters-magazine/research/research-projects-on-heart-failure

[8]https://www.bhf.org.uk/informationsupport/heart-matters-magazine/research/research-projects-on-heart-failure

[9]https://www.bhf.org.uk/informationsupport/heart-matters-magazine/research/research-projects-on-heart-failure