A négyszeres világbajnok kenus, Adolf Balázs volt a Csónakház Kajak-Kenu Podcast hatodik adásának vendége. Az FTC klasszisa tavaly C-1 1000 méteren szerzett olimpiai kvótát Magyarországnak, Párizsra azonban még nem gondol, előbb a válogatón szeretne jól teljesíteni. A magyar férfi kenu hosszú idő után újra nagy reményekkel várhatja az ötkarikás játékokat, erről, illetve a kajakos kötődésről, a brutálisan erős nemzetközi mezőnyről, Sebastian Brendelről, versenyek alatti lelkiállapotáról is beszélgetett a 24 éves sportoló Kurilla Viktorral.
Nem túlzás azt állítani, hogy Adolf Balázs az utóbbi évek legsikeresebb magyar férfi kenusa. A még mindig csak 24 éves versenyző, már a tokiói olimpián is indult, már négyszeres világbajnok, emellett ezer és ötezer egyesben évek óta egyeduralkodó a hazai mezőnyben. Az FTC kiválósága volt ezúttal a Csónakház Kajak-Kenu Podcast vendége és már a beszélgetés elején szóba került, hogy Balázs jelenleg a Varga Ádámot is a soraiban tudó, Matyus Zsolt vezette kajakos csapattal készül a szezonra. Mindez nem idegen tőle, hiszen egyrészt ő is kajakban kezdte pályafutását, és a kenura áttérve is többnyire kajakosokkal készült az évek alatt.
„Szentendrén is már a kezdetektől bár voltak kenus csapattársaim is, de kajakosokkal együtt nyomtuk. Gyakorlatilag onnan folyamatosan a Ganzba mentem a kajakosokhoz, most meg a KSI-s csapattal nyomom.” – mondta Adolf Balázs hozzátéve, hogy időnként még a mai napig van, hogy kajakba ül.
Tavaly a duisburgi világbajnokságon fő számában, C-1 1000 méteren ötödik lett, ami olimpiai kvótát ért. Mivel ugyanez C-2 500 méteren a Korisánszky Dávid, Fekete Ádám párosnak is sikerült, Magyarország megszerezhető három indulási jogból mindegyiket bezsebelte. A srácok akkor úgy fogalmaztak, hogy „visszatettük a magyar kenut a térképre”. Adolf Balázs elmondta, előzetesen nem gondolt ilyesmire a verseny előtt, azt azonban elismerte, hogy az elmúlt években elmaradtak a hasonlóan jó eredmények.
„Volt egy időszak a kenuban, ami nem volt túl sikeres. Volt 2-3 év, amikor próbálkoztak azzal is, hogy csoportosították a kenusokat és látszott, hogy valami nincs rendjén. Én ezt nem annak tudom be feltétlenül, hogy rosszak lennénk, vagy hogy akkor nem nyomták volna a kenusok az edzéseket. Inkább volt egy ilyen szakadék. Volt nekünk azért egy Vajda Attilánk, egy Vasbányai Henrik, Mike Robert párosunk, akik a világ élvonalában voltak. Ők gyakorlatilag szinte egyik napról a másikra hagyták abba, nem az volt, hogy valaki legyőzte őket és szerintem emiatt volt egy kis szakadék.”
A 24 éves Balázs Duisburgban viszont sokadszor bizonyította, hogy megérkezett a világ legjobbjai közé, a döntő legfiatalabb tagjaként kiválóan vette fel a versenyt olimpiai és világbajnok riválisaival. Bár már megszokta, hogy milyen nagy nevek ellen versenyez és kifelé nem is tűnik izgulós típusnak, a valóság azonban egész más.
„Én is tudok izgulni verseny előtt, én is tudok verseny után csalódott lenni, vagy örülhetek neki. Azért meg tudom élni szerintem a pillanatokat is, tehát akár egy siker, akár egy kudarc így három-négy napig folyamatosan bennem van és pörgök rajta. Általában futam után nem is nagyon tudok aludni aznap éjszaka, mert akárhogy is sikerült folyamatosan azon agyalok, hogy mi volt, hogy volt.”
Lépésről lépésre szeretne haladni idén, éppen ezért nem gondol még az olimpiára, csak a válogatóversenyekre összpontosít. Az is biztos már, hogy nem csak ezer egyesben, hanem ötszáz párosban is rajthoz áll a párizsi részvételért. Utóbbi számban viszont, nem az elmúlt években megszokott párjával, Fejes Dániellel, hanem Hajdu Jonatánnal versenyez majd.
A teljes beszélgetésben – amely már megtekinthető YouTube-on és Spotify-on is – a páros mellett szó esik a nagy példaképről, háromszoros olimpiai bajnok német Sebastian Brendelről, arról, hogy miben kell még javulnia, hogyan dolgozta fel a kevésbé sikeres 2022-es esztendőt és, hogy a látszat ellenére, miért jó érzés C-1 1000 méteren kihajtania magát.
