Kezdőlap Zenei élet Lukács Miklós: Timeless

Lukács Miklós: Timeless

A BMC Records szeptemberi lemezmegjelenése egy igazi kuriózum – hiszen Lukács Miklós, a cimbalom hazai és nemzetközi nagykövete az utóbbi évek kortárs és jazz-zenei projektjei után új, Timeless című szólólemezén közismert dalokat adaptált hangszerére.

Lukács Miklós, a cimbalom hazai és nemzetközi nagykövete az utóbbi évek kortárs és jazz-zenei projektjei után új szólólemezén John Lennon és Paul McCartney, Sting, Ennio Morricone, Leonard Bernstein, Keith Jarrett, Harold Arlen és Seress Rezső közismert dalait adaptálta hangszerére, hogy akusztikus és tonális keretek között juttassa kifejezésre – ahogy a lemez címe is jelzi – a zene időtlenségét.

A kortárs zenében és a jazzben elért eredményei után eljött az ideje, hogy a repertoár populáris ágára is kitérjen, amiben ismét világelsőnek számít – olyan kiadvány, amelyen közismert dalok a szólócimbalom sokszínűségét és megannyi lehetőségét kihasználva szólalnak meg, korábban soha nem született.

Feldolgozás alatt azonban nem azt kell érteni, hogy populáris dalokat cimbalmon játszva próbál közelebb kerülni a szélesebb közönséghez, hanem társalkotóként lép a számok szerzője mellé, hogy a jól ismert zenéket a kortárs kánonnal egyenértékű módon, saját egyéniségéhez híven és hangszerének sokoldalúságát is reflektorfénybe állítva adhassa elő. Feldolgozásaiba finom fűszerként újra meg újra bekúszik a zenetörténeti múlt, hol a klasszikus zene, hol a jazz, hol a tradicionális zenei kultúrák képében.

A cimbalomművész ugyanakkor elsődlegesen a jelenre és nem a zenei előképekre koncentrál, így az énekelhető dallamok egyszerre képesek bekapcsolni a hallgató érzelmi emlékezetét, és megajándékozni az első hallgatás örömével. A feldolgozásokat egy saját szerzemény, az Aura – Hommage à Eötvös Péter egészíti ki, amelyben Lukács Miklós a közérthető dallamosság és a kortárs zenei tapasztalat egybeforrasztásával hoz létre új minőséget, méltó emléket állítva a márciusban elhunyt zeneszerző-egyéniségnek.

Lukács Miklós hangszerének valóságos nagykövete: itthon és külföldön egyaránt ő emelte a kortárs zene és a jazz látókörébe a cimbalmot mint szólóhangszert, és a hagyományos játékmódon túl számos technikát kifejlesztett, hogy egyedülálló hangzásokat érjen el. Majdnem harminc éve ő volt az, akit Eötvös Péter felkért, hogy Atlantis című művének készülő BMC Records-felvételén a cimbalomszólamot eljátssza, és azóta is a BMC művészkörének meghatározó tagja.

Olyan zeneszerzők komponáltak számára darabokat, mint a már említett Eötvös vagy Szakcsi Lakatos Béla, és olyan zenészekkel, zenekarokkal játszhatott, mint Archie Shepp, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, Frank London, és a BBC Symphony Orchestra. A BMC Records több mint egy tucat lemezén szerepel, eleinte már létező, nemzetközi formációkhoz csatlakozott sidemanként, majd egyre inkább saját koncepcióját valósította meg, mint például az általa alapított Cimbiózis Trió albumain, most pedig a Timeless című szólólemezen.