A norvég hegedűművésznő legújabb Warner Classics albumán Edward Elgar:
h-moll hegedűversenyét játssza a Robin Ticciati vezényelte Deutsches Symphonie-Orchester Berlin élén – és a lemez végére bónuszként hegedű-zongora verzióban felkerült a Carissima is Thomas Hoppe közreműködésével.
Elgar 1909-ben a Királyi Filharmóniai Társaság megbízásából komponálta egyetlen hegedűversenyét – melyet 1910. november 10-én mutattak be a Queen’s Hallban a Londoni Szimfonikusokkal és a zeneszerző vezényletével. A szólót a kor legendás hegedűművésze: Fritz Kreisler játszotta, akinek Elgar e művét ajánlotta. A Kreisler-dedikáció mellett a partitúra egy idézetet is tartalmaz Lesage Gil Blas című regényéből: „Aqui esta encerrada el alma de…” – azaz: „Itt van megörökítve… lelke”.
A híres Enigma-variációkon elindulva talán nem is véletlen, hogy a legtöbb kutató egyetért abban, hogy ez Alice Stuart-Wortley-re (a keresztnevének öt betűjének megfelelő öt pont) utal: egy közeli barátra, aki iránt Elgar romantikus érzelmeket táplált. Nem tudjuk, hogy ő is ugyanígy érzett-e, vagy, hogy ezek az érzések beteljesedtek-e valaha, de minden bizonnyal ő volt a múzsa, aki ihlette ezt a művet.
Most pedig egy másik hölgy, mégpedig korunk egyik legnagyobb hegedűművésze: Wilde Frang rögzítette ezt a nagyszabású versenyművet – miután az elmúlt évek során számos helyszínen, és nagy karmester oldalán eljátszotta már. Ő maga így vallott erről:
„Régóta szerettem volna felvenni ezt a versenyművet, valójában egy nagyon késői felfedezés volt számomra, De nem sok időbe telt, mire ennek a darabnak nagyon szenvedélyes nagykövete lettem. Ez valóban egy utazás… Egy ilyen hatalmas zenemű, ilyen eredeti szerkezettel, megannyi impulzussal és ötlettel… Időt kell szánni arra, hogy megízleljük ezeket a pillanatokat… Ez része a darab varázslatának.”
Valóban: Edward Elgaré az egyik legnagyobb szabású hegedűverseny a zeneirodalomban a maga ötven percével. Sőt, igazából egy szimfónia hegedűszólóval, ahol a zenekar hatalmas szerepet kap.
Vilde Frang a nyugat-Berlinben alapított rádiózenekarral: a Deutsches Symphonie-Orchester Berlinnel – és annak zenei igazgatójával: a korosztályához tartozó Robin Ticciatival rögzítette ezt a monumentális hegedűversenyt. Frang hegedülése most is lenyűgözően szép és kifejező, a brit karmester vezette fővárosi német zenekar erőteljes teljesítményével pedig közösen egy egészen új szemléletű, friss hangzást sikerült létrehozniuk – mely kiemelendővé és különlegessé teszi ezt az albumot.
Melyet Elgar elragadó rövid zenekari darabja: a Carissima zár le – ezúttal hegedűre és zongorára átírt változatban, Thoppe Hoppe közreműködésével.
Komlós József
