Aimi Kobayashi új Warner Classics lemezén Franz Schubert Négy impromptuját (op.142 D.935) és c-moll szonátáját (No.9 D.958) játssza – valamint a program végén afféle ráadásként a négykezes A-dúr rondó (D.951) is elhangzik férje: Kyohei Sorita közreműködésével.
Aimi Kobayashi egészen különleges színt képvisel a mai zongoraművészek között: ez már 2018-as, Liszt és Chopin műveiből összeállított Warner-albumán is világosan látszott. Aztán 2021 szeptemberében következett a születésnapjára időzített, csak Chopin prelűdöket felvonultató albuma, miközben Aimi Kobayashi számos versenygyőzelmét követően pont a 2021-es Nemzetközi Chopin Zongoraverseny díjazottjaként került igazán a figyelem középpontjába – és japán sztárból nemzetközi sztárrá vált.
Aimi Kobayashit a mértékadó nemzetközi zenei magazin: a Gramophone olyan zongoristaként méltatta, aki „a finom vonalvezetéssel és a halk dinamikával éppúgy felkelti a figyelmet, mint az élénk gesztusokkal és a nyers erővel”. S ez teljesen így van – nyugtázhatjuk új, Schubert albumát hallgatva is, hiszen kiélezetten romantikus játékmódja a líraiságot éppúgy képviseli, mint a női zongoristáktól talán nem várt erőteljes billentyűkezelést.
Mindenesetre Aimi Kobayashi gesztusai és tempókezelése is nagyon egyedivé teszik ezt az amúgy végig lebilincselően szuggesztív, nagyon magas fokú átéléssel és művészi odaadással megvalósított lemezét is. Melynek amúgy két apropója is van, és mindkettő nagyon személyes indíttatású. Az egyik gyermekük születéséhez köthető – melynek okán a művésznő úgy vallott, hogy úgy érzi, megváltoztatta művészi látásmódját is.
Egy interjúban beszélt arról is, hogy mindig is tanulta és szerette Schubert zenéjét, de közben félt attól, hogy nem áll még készen lemezre venni – mert nem tartotta még magát elég idősnek és érettnek Schubert mélységeihez. Az anyaság ezen is változtatott.
„Schubert zenéjének különleges szépsége van, amely csak rá jellemző.” – nyilatkozta. „Az albumra felvett darabokat élete vége felé írta, amikor 30-31 éves volt. 2025-ben töltöm be a 30. életévem… Úgy gondoltam, magától értetetődő lenne, ha ugyanabban az életkorban játszanám el őket, mint amikor ez a zseniális zeneszerző megírta azokat… Schubert művei magányosak, de tele vannak gyengédséggel… Mintha a zeneszerző tudatában lenne a halálnak, de közben felfedez egy kis boldogságot is, és ezt kifejezi zenéjében.”
Nos, Aimi Kobayash emlékezetes felvételeket készített az 1827-ben és 1828 májusában írt Négy impromtu sorozatából és az 1828 szeptemberében – mindössze egy hónappal a szerző halála előtt – keletkezett hatalmas, szimfonikus méretű c-moll szonátából. Valóban szimfonikus hatásokra törekvő játékában megjelenik a komor drámaiság, a sötét tónusok, a tomboló indulatok – de mellettük a törékeny szépség és leheletfinom megoldások is.
Schubert lemeze lezárásaként Aimi Kobayashi a szintén 1828-ra datált A-dúr rondót vette fel, mégpedig férje, az ugyancsak sikeres japán zongoraművész: Kyohei Sorita társaságában. Kobayashi negyedikként végzett a Chopin Nemzetközi Zongoraversenyen 2021-ben, Sorita pedig második lett. Gyermekkoruk óta ismerték egymást, és a verseny után összeházasodtak – és ez az összhang szépen kihallik közös felvételükből is.
Komlós József
