A neves francia zongoraművész: Alexandre Tharaud legújabb Erato/Warner megjelenésén kortárs zongoraversenyeket játszik – olyanokat, melyeket egyenesen a számára írtak és neki ajánlottak a szerzők.
Alexandre Tharaud kortárs zongoraversenyeket tartalmazó 2020-as albumának folytatása ez a most megjelent kiadvány – amelyen három friss, kaleidoszkópszerű versenyművet mutat be a mostanában nagyon figyelemre méltó lemezekkel jelentkező francia művész.
Az itt felvett két francia és egy argentin zeneszerzőtől származó modern zongoraverseny mindegyike kifejezetten a sokoldalú Alexandre Tharaud számára készült, és most kerültek először lemezen bemutatásra.
Az 1965-ben Boulogne-Billancourtban született Thierry Pécou két tételes Cara Bali Concerto-ja – azaz Kedves Bali versenye 2020-ban íródott – és amint azt a címe is jelzi, a Balin hallható gamelán zenekarok hatását jeleníti meg, illetve emeli át a mai klasszikus zene keretei közé. A meditatív repitatív jelleg mellet Pécou félórás versenyművében is megjelenik a szórakoztató és változatos zenei játékosság éppúgy, mint a játék a zenei formákkal, hangulatokkal és a színekkel.
Ez a meditatív attitűd, ez a filozofikus hozzáállás végig jelen van – és szinte egy ívet von az egész lemezen. Ugyanehhez a generációhoz tartozik az 1968-ban San Sebastianban született spanyol-francia, vagy még inkább baszk Ramon Lazkano is, aki Maré Marginis (Tengeri határ) című művét az Alexandre Tharaud zongoraművésszel ápolt szoros barátságuk gyümölcsének nevezi. Meg annak a késztetésnek, ahogyan a zongorához állnak, szeretnek kísérletezni rajta és új megoldásokat felfedezni.
Lazkano 2022-ben komponált, kimondottan feszült érzelmekkel teli és nyugtalanító hatású huszonöt perces egy tételes kompozícióját a lemez harmadik darabja: a Luz de lejos (Fény messziről) oldja fel a lemez végén. Az 1992-ben Buenos Airesben született Alex Nante egy fiatalabb zeneszerzői generációt képvisel, mint itt hallott társai, és a lemezen rögzített, 2021-es keltezésű bő húsz perces zongoraversenye tulajdonképpen egy hat tételes ciklus. Ahogyan Nante elmondta: közvetlenül Tharaud játékstílusa volt a késztetője ennek a darabjának, amely a barokk toccaták világát ötvözi a mediterrán dél nyugodt szépségeinek hangulataival.
Alexandre Tharaud Pécou-val, Lazkanoval és Nantéval is személyes kapcsolatban áll, e művek ihletője és dedikáltja – így aztán nem kérdéses, hogy nálánál avatottabb tolmácsolója ezeknek az ősbemutatóknak lemezen más nem is lehetne. „Nem szeretem a múzeumokat – mondta Tharaud. „Szeretem, ha a művek élnek… Ez is a mi szerepünk, hogy feszegetjük a határokat, kicsit felrázzuk a dolgokat.”
Tharaud-hoz három különböző zenekar és három különböző karmester csatlakozik a felvételeken. Pécou versenyében az Orchestre national de Lyon-t Jonathan Stockhammer; Lazkanóéban a WDR Sinfonieorchestert Sylvain Cambreling, Nantééban pedig az Orchestre national de Lille-t Emilia Hoving vezényli.
Komlós József
