Érdekes műsort állított össze Individuality azaz „Egyéniség” című albumára Fülei Balázs: Haydn, Mozart, Beethoven és Schumann zongorára komponált fantáziáiból válogatott ki olyan darabokat, melyek egészen másfajta aspektusból mutatják meg szerzőiket.
Négy fantázia – és négy egészen eltérő alkat, négy egészen eltérő habitus, négy egészen más alkotói stílusú zeneszerző.
Az album Joseph Haydn alig több mint hat perces C-dúr fantáziájával (Hob. XVII:4) kezdődik– mely tulajdonképpen „A gazda felesége elvesztette a macskáját” című vidám osztrák népdal tovább gondolásaként született meg 1789 márciusában – ahogy erről maga a szerző írta: „Nagy jókedvemben befejeztem egy új fortepianóra írt Capricciót, amelynek ízlése, egyedisége és különleges felépítése biztosan elnyeri az ínyencek és az amatőrök elismerését egyaránt. Egyetlen tételben, meglehetősen hosszú, de nem különösebben nehéz.”
Ugyanúgy egy tételes – ámde bőven dupla terjedelmű és jóval sötétebb tónusú darab Wolfgang Amadeus Mozart c-moll fantáziája (KV 475) melyet a szerző Bécsben, 1785. május 20-án fejezett be és 1785 decemberében jelent meg Opus 11-ként a K. 457-es c-moll szonátával együtt, amely Mozart egyetlen zongoraszonátája, amelyet más műfajú művel együtt adtak ki. A fantázia cím viszont ez esetben egy igazán változatos ritmikájú, bonyolult szövetű komplex művet takar.
Ludwig van Beethoven rögtönző képessége már pályájának korai szakaszában legendássá vált. Ahogyan erre Czerny később visszaemlékezett: „Improvizációja rendkívül ragyogó és lenyűgöző volt. Bármilyen társaságban is volt lehetősége, tudta, hogyan tegyen olyan hatást minden hallgatóra, hogy gyakran egyetlen szem sem maradt szárazon, míg sokan hangos zokogásban törtek ki; mert volt valami csodálatos a kifejezésmódjában, gondolatainak szépségén és eredetiségén, valamint lelkes előadásmódján túl. De miután befejezte, szinte gyermeki örömmel hangos nevetésben tört ki, és gúnyolta hallgatóit az érzelmekért, amelyeket kiváltott bennük. ’Bolondok vagytok!’– mondta.”
Beethoven 1808. december 22-én maratoni programot szervezett Bécsben, melynek keretében V. és VI. szimfóniáját, IV. zongoraversenyét és kórusfantáziát is bemutatta – és ezen hatalmas léptékű kompozíciók társaságában csendült fel először a szólózongorára írt, alig több mint tíz perces G-moll fantázia (op. 77).
A három bécsi klasszikus után a német romantika egyik legnagyobb csillaga: Robert Schumann: Op. 17 c-moll fantáziája zárja a programot – és egyben ez Fülei Balázs lemezének legismertebb darabja. Bár zenéjében más korszakot képvisel, de annyiban nagyon erősen kapcsolódik Beethovenhez, hogy Schumann a bonni Beethoven-emlékmű felállításának céljára ajánlotta e darabja bevételeit.
Hatalmas, szimfonikus méretű mű négy tételével és negyven percet közelítő játékidejével. Schumann 1836-ban írta, majd az 1839-es kiadás előtt átdolgozta, és Liszt Ferencnek ajánlotta. A zenetudósok Schumann egyik legnagyobb szólózongora-művének tekintik, és a korai romantikus korszak egyik központi művének is egyben. Maga Liszt – aki ugyancsak csatlakozott Schumann Beethoven-emlékmű kezdeményezéshez – így köszönte meg az ajánlást 1839. június 5-én kelt levelében: „A nekem ajánlott Fantaisie a legmagasabb rendű mű – és igazán büszke vagyok arra a megtiszteltetésre, amelyet nekem tett azzal, hogy ilyen nagyszerű kompozíciót ajánlott nekem. Ezért azon dolgozom, hogy alaposan átgondoljam, és a lehető legnagyobb hatást érjem el vele.”
„Járatlan utakon – a fantáziák világában” – ezt az alcímet adta lemezének Fülei Balázs, aki így vallott új felvételéről: „A lemezemen szereplő darabok azért kapták a „fantázia” címet, mert formájukat inkább a szabad rögtönzés, az improvizáció határozza meg, vagy éppen a megszokott formáktól való eltérés.”
És valóban: a kecskeméti születésű, nagyívű pályát befutó, kimagasló képességű zongoraművész remekül tudott élni a különböző karakterű darabokban rejlő eltérő hangulati elemekkel – a könnyedségtől a drámáig. Játékában egyszerre tud könnyeden brilliás, mély érzésekbe hatoló, és igazán szórakoztató lenni ezen a remek megjelenésén is.
Komlós József
