Októberben jelenik meg a BMC Records újdonságaként a Franciaországban élő magyar gitáros: Palotaï Csaba új szólólemeze – mely tíz év távlatából válaszol a nagy nemzetközi visszhangot kapott The Deserter anyagára.
Palotaï Csaba tíz éve azzal a céllal rögzítette The Deserter című albumát, hogy a szólógitár magányos szabadságában fedezhesse fel azt a művészi világot, amely felé már hosszú ideje törekedett. A The Deserter anyaga azóta sem vesztett aktualitásából, az eltelt tíz év mégis számos változást hozott a minket körülvevő világban éppúgy, mint a gitáros zenei munkásságában.
Ezeket az impulzusokat dolgozza fel a Soulbread című szólóalbum tíz dala, emléket állítva azoknak az emberi és művészi találkozásoknak is, amelyek Palotaï Csaba alkotásait táplálják.
A szólóalbum tíz dala egyszerre hordozza a kortárs jazz, a pszichedelikus rock és a folk jegyeit, és nem fukarkodik a lírai, lélekemelő melódiákkal sem. A telt hangzásról különleges hangszeres technikák, illetve effektek gondoskodnak, amelyeket Palotaï – kézműves megközelítéséhez híven – számítógép nélkül, analóg elektronikus eszközökkel hoz létre.
„Bár nem veszem észre, mi változott a játékomban, de egyértelmű, hogy az évek során, a számtalan baráti és zenei találkozásom eredménye rétegekben rakódott le és táplált. Ezért kapta az album a Soulbread címet. Magányos felfedezései során a legjobb dolog, amiben egy zenész reménykedhet, – messze a technikai bravúr elérésén túl –, hogy táplálja azt, amit ‘léleknek’ nevezünk.” – mondta el új megjelenéséről az alkotó.
Palotaï Csaba zenei kalandozásainak ez a nyolcadik epizódja, amely közel 25 éves munkakapcsolat gyümölcseként a BMC Records gondozásában kerül a nyilvánosság elé: első együttese, a Grupa Palotaï után a gitáros kvintettben, duóban és trióban is rögzített lemezeket. A 2016-ban megjelent The Deserter című album nemzetközi visszhangja azóta sem ült el, az ezt követő Antiquity egyik száma pedig sokáig a streaming platformokon a csúcsot tartotta mint a kiadó történetének legtöbbször lejátszott trackje.
A Soulbread méltó folytatásként tesz tanúságot Palotaï magas szintű technikai tudásáról, zeneszerzői vénájáról és elmélyült, mégis könnyen hozzáférhető művészi világáról.
