A BMC Records új megjelenésén a modern jazz egy igen érdekes hangzású zenekarának új anyagát hallgathatjuk meg. Az album máris kiérdemelte a francia Jazz Magazin négy csillagos kitüntetését.
Friss stúdióanyagot vehetünk kézbe, hiszen a Daniel Erdmann – tenorszaxofon Théo Ceccaldi – hegedű, brácsa és Jim Hart vibrafon felállású trió anyagát 2016. május 15-18. között vették fel a BMC Stúdiójában.
A német szaxofonos Daniel Erdmann számos zenekarnak aktív tagja, illetve vezetője – ennek az új, különleges felállású triónak a hangzása is régóta megvolt már a fejében. Hosszas keresést igényelt viszont, mire végül megtalálta azokat a zenészeket, akikkel ezt a gondolataiban már meglévő hangzást valósággá is lehetett alakítani. Nos, ez a csapat teljes egészében az ő kézjegyét viseli magán: a tenorszaxofonosét és zeneszerzőét, s amelyben ugyanakkor a közös játék során a résztvevők mégis igen komoly mozgástérrel rendelkeznek.
A Velvet Revolutionnal abszolút megvalósíthatta elképzeléseit és meglehetősen egyértelmű koncepcióját – lévén hogy valamennyi itt felhangzó darab Daniel Erdmann szerzeménye.
Erdmann elképzelése szerint pedig ez a fajta zene a szabadságról szól, az improvizáció és a kompozíciók közti viszony szabadságáról, az érzések, a gondolkodás, és a vágyak teljes szabadságáról.
Daniel Erdmann Bársonyos Forradalama, bár tartalmaz számos utalást, mentes az illusztrálás szándékától vagy vágyától. A zene egyaránt merít a valósággal való szembesülésből és a képzelet buborékaiból. Van benne valami költői és valami anekdotikus; valami festői és valami elvont. Nem kell tudnunk, hogy a címeknek mi a közük a darabokhoz, ha a hangok önmagukért beszélnek.
Daniel Erdmann bevallottan melódiaközpontú művész, határozott elgondolásokkal és közölnivalóval. A hegedű, brácsa és vibrafon hangjainak fonalgombolyagaiból szövi össze trióját, amelyben az egyes szálak ritmikus vagy harmonikus szempontból hol együtt haladnak, hol keresztezik, hol pedig továbbfejlesztik egymást.
A francia hegedűs Théo Ceccaldi a gazdag francia vonós hagyomány, valamint a jazz referenciák mellett valami egészen modern dologgal is hozzájárul az anyaghoz: egyaránt képes az egészen absztrakt, perkusszív előadásmódra, vagy éppen „gázolni” a melódiákban. Daniel Erdmann Jim Hartot egy londoni látogatása óta ismeri, ahol a – most már Colmarban élő vibrafonos – a Loop Collective egyik alapító tagja volt.
A vibrafon fénylő hangja a trió kamaramuzsikájának szinte mágikus erőt kölcsönöz. Az amúgy dobosként is kiváló Jim Hart hangszerével éppen azt a ritmikus kompetenciát teremti meg briliáns módon, aminek révén dobra már nincs szükség. A trió tipikusan nemzetközi zenekar, hasonlóan ahhoz a számos más csapathoz, amelyekben Erdmann aktívan működik közre. Nincs e mögött semmiféle proklamációs szándék, egyszerűen csak a hétköznapok valósága és az ilyen típusú európai jazz távolságokat és határokat egyre inkább mellőző tendenciája.
Komlós József JR
