A tavaly év végén elhunyt Kocsis Zoltán halála előtt nem sokkal kiváló alkotótársával: Kelemen Barnabással rögzítette Kreisler ezen szonátáit, melyet most vehetünk kézbe a BMC Records kiadványán.
Elgondolkodtató érzés leülni, és meghallgatni egy kiemelkedő művész olyan felvételeit, amelyek halála előtt éppen három hónappal: 2016. augusztus 6-9. között készültek. Kocsis Zoltán hatvannégy évesen, kibontakozó karmesteri karrierje zenitjén, zongoraművészként is alkotóereje teljében hunyt el – és szomorúan gondolok arra, mennyi mindent alkothatott volna még, ha nem dönti már le már évekkel előbb a betegség? A XX. század egyik legnagyobb magyar zongoraművészeként távozott az élők sorából – s most itt ez az ultima lemez, melyet emlékül ránk hagyott. Hommage á Fritz Kreisler – Fritz Kreisler emlékére, hirdeti a CD címe, de lehetne ez is: Hommage á Kocsis Zoltán.
„Életem legnagyobb hatású kamarazenei partnere Kocsis Zoltán. Ennek a kapcsolatnak legédesebb, s talán legféltettebb gyümölcse ez a felvétel, miután bartóki mélységektől bachi magaslatokig jutottunk el 20 év közös zenélés alatt. Nem tudom, hogy Zoli tudatosan vagy tudat alatt válogatta-e erre a lemezre tizenhárom nép zenéjét Fritz Kreisler csodálatos világából. Mindenesetre éreztesse varázsát e mesebeli hegedűművész huszonegy remekműve, ahová csak elér!” – így emlékezett a közös lemez készítésére Kelemen Barnabás hegedűművész.
Az 1875-ben született, és idén éppen 55 esztendeje hogy elhunyt Fritz Kreisler legendás hegedűs volt, kinek darabjai máig hálás ráadásdarabok. Óriási mértékben járult hozzá a hegedűrepertoár szélesítéséhez, átirataival, feldolgozásaival, közreadói munkásságával és – nem utolsó sorban – eredeti műveivel is. Alkotásai a zenei szecessziót reprezentálják habkönnyű, kedves, dallamos formában. Több operettet, számtalan dalt, sőt egy vonósnégyest is írt, ám ő maga nagy zeneszerző-kortársai között tisztában volt zenéjének könnyedségével – sohasem állította magáról, hogy nagy jelentőségű zeneszerző lenne.
Ha a szecesszió óriásaihoz: mondjuk Brahmshoz vagy Mahlerhez, meg a XX. századi jelentős zeneszerzőkhöz mérjük, nem is volt az – de kétségkívül egy kor jól megírt, kedves lenyomatát képviselik hegedűszonátái. Két ilyen kiváló művész előadásában, mint Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán, meg különösen.
Kocsis Zoltán a borítón közreadott gondolataiban többek között így vall a lemezen rögzített darabokról: „Kreisler megejtő hegedűhangja, különleges vibrátója, a jó ízlés határát soha nem áthágó portamentói első kézből idézik fel a bécsi szecesszió varázsát, a zeneileg is bábeli Monarchiát, az utolsó békeéveket, amelyekben a század vitathatatlanul legjelentősebb zenei remeklései születtek. E kis – néha nagyobb – darabok egyszerre jelentik a fin de siècle és a századelő, tehát a zenetörténet egyik legérdekesebb szakaszának különleges „jegyzetblokkját”, éppúgy reflektálva a kor jellegzetességeire, mint ahogy a maga idejében Liszt Ferenc átiratai, parafrázisai is visszatükrözték a barokktól saját koráig terjedő időszak stílusjegyeit, jellemzőit. Nem csoda, ha népszerűségük túlélt korszak-, stílus- és szemléletváltásokat.”
Komlós József JR
