Dés András napjaink ütősként is egyik legsokoldalúbb zenésze – izgalmas zenei világgal és elképzelésekkel. Harmadik lemezét egy egészen kivételes felállásban zenélő trióval vette fel: Fenyvesi Márton acélhúros gitáron, ifj. Tóth István pedig nylon-húros gitáron játszik.
A lemez címe csak egy poén: Dés András elmondása szerint gyermekei tüntették ki mókásan ezzel a címmel. Mert amúgy itt nem énekel senki. Két gitár, meg az ütőhangszerek: nem éppen megszokott – ám annál több kellemes percet tartogató felállás ez a Dés András Trió új, a BMC Records-nál megjelenő lemezén. Nem is kell különösebben taglalni ezek után, hogy klasszikus gitárzenét hallunk, valami olyasfajta jazzelést, amely Al Di Meola és a műfaj nagy egyéniségeinek lábnyomában haladva szép, szó szerint játékos zenéléssel kényezteti el a hallgatót.
Pazar felszabadultság jelenik meg Dés András – illetve két számban a két játszótársával
megalkotott számokban; a zene öröme, az egymásra találás az egymásra figyelésen át.
Nagyon jók az arányok, senki sem akar több lenni a másik kettő rovására – és ettől egy olyan ízléses, jó hangulatú triózenélés jött létre, mely a lemez egész háromnegyed óráján keresztül dominál.
A humor és a találékonyság mellett a dallamosság és a professzionális zeneiség ugyanakkora szerepet kap: egy pillanatig sem unalmas, vagy pláne nem sablonos hármójuk alkotása – a kivételesnek számító felállás mellett.
Komlós József JR
