Wolf-temperiertes Klavier egyértelmű – de ezzel együtt sokatmondón poénos névadása mögött az ismert magyar zenész és zeneszerző ciklikusan elrendezett, huszonnégy kisebb önálló zongoradarabja rejtőzik Balog József előadásában.
A BMC Records most megjelent dupla albumának jóvoltából az ismert zenész és hangszerelő: Wolf Péter egy másik arcát ismerhetjük meg – a popzenei- és jazz-műfajból közismert alkotó komolyzenei fogantatású zongoraműveit hallgathatjuk meg másfél órában.
Persze itt mindjárt ki kell emelni, hogy az alkotótól sosem állt távol a komolyzenei indíttatás – hiszen elég csak az Isaac Stern számára, vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar számára úgy huszonöt-harminc éve készített átirataira és hangszereléseire gondolni.
A Wolf-temperiertes Klavier modellje, miként a címből sejthető, Johann Sebastian Bach Das wohltemperirte Clavier című billentyűs sorozata. Wolf Péter 24 zongoradarabból álló gyűjteménye ennek megfelelően C-től H-ig az oktáv mind a tizenkét hangját használja a tételek alaphangnemeként (dúrban és mollban egyaránt).
A bachi gyűjteménytől azonban megkülönbözteti, hogy fúgák nincsenek benne, csak szabad műfajú darabok: vagyis prelúdiumok (prelűdök) – és a sorozat egész logikája valamint felépítése engem inkább emlékeztetett Chopin 24 Prelűdjének sorozatára – noha Wolf Péter tételei hosszabbak és nyilván más hangulatot, és másik zenei világot képviselnek. Ezek alapján pedig nyugodtan kimondható, hogy Wolf Péter valójában sokkal erősebben
kapcsolódik a romantikus és 20. századi prelűd-hagyományhoz.
Amúgy pedig a Wolf-temperiertes Klavier zenei világát tekintve a különböző tételek Bach és Chopin stílusán túl rengeteg sok hatásból táplálkoznak, és sok mindent felidéznek a populáris hatásoktól a jazzen át a világzenéből ismert fordulatokig. Afféle közvetlen rácsatlakozás ez a két lemez korunk zenei hatásaira – azokra a szerteágazó hatásokra, melyek szerzőjét érték és érik nap, mint nap.
Ezektől aztán a Wolf-temperiertes Klavier egy olyan kortárs komolyzenei alkotás lett, amelyet akár poszt-modernnek is nevezhetünk – amennyiben egy olyan zenei univerzumot képvisel, amely már levetette a XX. század első felének – vagyis a második bécsi iskola, és a mintáit és elveit követő modernisták – hatásait.
A zenei hatások, a tanulmányok, vagy a habitus mellett egy zeneszerző számára hasonlóan fontos ösztönző erő a művészeti környezet is, és e tekintetben a sorozat másik – a hangszeres – inspirálója Balog József zongoraművész volt. Balog jelenkorunk egyik legkiválóbb magyar
pianistájaként inspirálta a ciklus létrejöttét, ezen albumon pedig nagyszerű előadásban mutatta be azt.
Wolf Péter zenéje közérthető – sőt nagyon könnyen befogadható, tetszetős zene; melyben szépség és humor egyaránt jelen van. Személyes emlékek és hommage-ok, főhajtások és a jelenre adott reflexiók teszik színessé ezt a kellemesen hallgatható, népszerű hangütésű kortárszenei albumot.
Komlós József JR
