2019. január 2-án töltötte be hetvenötöd évét Eötvös Péter kortárs magyar zeneszerző. Az évforduló előtt tisztelegve a BMC Records újra kiadta a három nemzetközi díjat is elnyert, eredetileg 2002-ben megjelent Elektrokrónika című szerzői lemezét.
Eötvös Péter filmzenéket is írt – és mikor hallgatom kísérleti kompozícióit, azokat is könnyedén el tudnám képzelni filmzeneként, noha nyilvánvaló módon ezek egészen más indíttatásúak. Érdekes módon találkoztak a modern, avantgárd kortárszenei hatások a népzenét is felidéző elemekkel – szintetizátorra, hegedűre, elektromos orgonára, átalakított citerára, tekerőlantra íródott darabjaiban.
Sőt, a XX. század modernista zenei törekvéseinek nyomán a magnószalag is szerepet kap; de az improvizáció nem különben: Dés László szaxofonon, Dés András Bodrán működik ebben közre. Mellettük Mesias Maiguashca – elektromos orgonán, Klenyán Csaba klarinéton, Négyesy János pedig hegedűn zenélt együtt az 1971 és 2001 között rögzített, harminc év termését átfogó felvételeken a szerzővel: Eötvös Péterrel.
A felvételekre így emlékezett vissza Eötvös Péter:
„1971-ben egy Köln melletti tanyán, Öldorfban telepedtem le és kipróbáltam a komponálás le hetőségeit a szigorú szerkesztéstől kezdve (Now, Miss!) a szabad improvizációig (Music for New York). Ebben az időben a hangok eredetéig, gyökeréig akartam eljutni; a rezgésekig, amelyben a ritmus és a dallam még közös.
A legkülönösebb projekt 1972-től 74-ig az Elektrokrónika volt. Egy orgonán játszott álló hangköz lebegése, rezgése több hangátalakító készülék összekapcsolása után önálló dallamokat és ritmusokat hozott létre. Ez a hangzás a vízbe dobott kövekhez hasonlítható, ahol az egymást keresztező vízhullámok törvényeit és szépségét egyszerre csodálja az ember. Az Elektrokrónika nem improvizált és nem komponált zene; szépsége a mikroszkópikus zenei mozgások gazdagságában rejlik.
A Dervistánc egy késői leszármazottja ez Elektrokrónika gondolkodásmódjának. Az 1993-ban egy klarinétra komponált darab háromszoros rájátszás (playback) utáni összhangja esetleges
jelenség.
A Music for New York felvételét 1971-ben improvizáltam magyar népi hangszereken (citerán és nyenyerén) egy angol EMS szintetizátorral (Synthi A) transzformálva. Két kitűnő jazzmuzsikus, Dés László és Dés András 2001-ben fűzött hozzá további improvizációt. Gyönyörű dolog 30 évet így összekapcsolni!
A Now, Miss! hangfelvételét – Beckett rádiójátékának (Zsarátnok) alapján – 1973 febuárjában készítettük. A kompozícióban – Beckett darabjához hasonlóan – a tengerparton ülő két személy dialógusát halljuk. A felvételen Négyesy János hegedűn, én a Synthi A-val
transzformált orgonán játszom. Az eredeti hangfelvételt a tenger hangjával 2002-ben kevertü újra.”
(Komlós József JR)
