„A három komponált darab egy palackposta, egy ’üzenet’ az én világomból azok felé, akik szeretik a jazzt.” – e gondolatokkal vezette fel eredeti megjelenése idején, 2004-ben a most újra kiadott „Snatches” című szerző lemezét a világhírű magyar kortárs zeneszerző: Eötvös Péter.
2019. január 2-án töltötte be hetvenötödik évét Eötvös Péter kortárs magyar zeneszerző – és az évforduló előtt tisztelegve a BMC Records több korábbi albumát újra kiadta. Ebbe a sorba tartozik érdekes jazz-indíttatású kompozíciónak felvétele; melyet olyan neves hazai jazz-muzsikusokkal rögzített: mint Szakcsi Lakatos Béla, Gadó Gábor, Gőz László; vagy éppen az ezúttal a Vajda Gergely vezényelte Budapest Jazz Orchestra. A közreműködők sorában mellettük még ott találjuk még Marco Blaauw és Markus Stockhausen – trombitásokat, az Eötvös Péter dirigálta BBC Symphony Orchestra és a musikFabrik – Ensemble für Neue Musik együttesét is.
Igazán sokszínű, elgondolkodtató – és sok aspektusában meglepő fordulatokat tartogató album a BMC Records újra megjelenése, melynek létrejöttére a szerző: Eötvös Péter így emlékezett vissza:
„A jazz gyerekkorom óta a titokzatos, tiltott világot jelenti, mert mindig a – Magyarországon tiltott – rövidhullámú rádión hallgattam.
Az ötvenes években rövidhullámot hallgatni egyet jelentett a nyugati antikommunista propaganda figyelésével; ugyan többnyire csak a zavaróadók, zörej és sípolás, interferenciák voltak hallhatók, maga a zene a háttérből szólt, mintha a Marsról jönne. Ehhez az évek folyamán úgy hozzászoktam, hogy amikor a hatvanas években először hallottam élő jazzt, nagyon hiányzott valami. Valahogy olyan üres volt. Az állandó zavarózajokból annak idején sokkal több információt hallottam ki. Finom jelek voltak, veszélyesek, hiszen a családunkra a rendőri feljelentés veszélye leselkedett a jazzhallgatás miatt.
Gyerekkorom gyönyörű hangzavara később sajnos szétvált: a rövidhullámú zörejeket sikerült megtalálnom az elektronikus és konkrét-zenében, míg a jazz szerencsére zörej nélkül is megtartotta titokzatos vonzását a mai napig. Ennek a CD-nek a témája a kompozíció és az improvizáció a legváltozatosabb kombinációkban, egy- és kéttölcséres rézfúvós szólókkal.
A Snatches of a conversation olyan szabadon komponált, mint egy improvizáció. Kedves kávéházi beszélgetés, szellemes társalgási szövegfecnik rengeteg iróniával… és mi végigmegyünk az asztalok között… A pincér egy kéttölcséres trombita… A szólisták – Marco
Blaauw és Omar Ebrahim – ebben a darabban nem improvizálnak.
A Jet Stream egy festmény, horizontális csíkok különböző vastagságú ecsetekkel (több kilométer széles is lehet), veszélyes sárgás-kékes-higany színek, a magaslégköri szelek energiája, a sodrás, ami olyan is lehet, mint egy japán embertömeg az egyirányú utcán, ahol csak egy valaki (a trombitás) próbál az ellenkező irányba menni. Sodrás és ellenállás… A két trombita-kadencia közül az első Markus Stockhausen szabad improvizációja.
A Paris-Dakar egy valóságos Párizs-Dakar rally. Rohanás a homoksivatagban, hőség, por, őrült tempó… big band. Ebben a versenyben a kéttölcséres pozan – Gőz László szólója – fut az első helyen, szabadon improvizálva, minden kötöttség nélkül.
Kompozícóim – ezen a CD-n – „használják” a jazz pulzálását, időnként a harmóniáit, artikulációit és gesztusait is, de nincs meg bennük a live-jazz szépsége, a „pillanat” varázsa. A három komponált darab ezért inkább „üzenet”, egy palackposta az én világomból azok felé, akik szeretik a jazzt. Ajándék nekem és a hallgatóknak két kitűnő jazz-muzsikus improvizációja a Le Balcon című operám témáira. Köszönöm nekik.”
(KJJR)
