Kezdőlap Események Tűzpróba – A Tűzzománcművészek Magyar Társasága országos kiállítása

Tűzpróba – A Tűzzománcművészek Magyar Társasága országos kiállítása

Kaposvár, Együd Árpád Kulturális Központ – Vaszary Képtár

2019. szeptember 7.– 2019. október 12.

Megnyitó: 2019. szeptember 7-én (szombaton) 15 óra
A kiállítást megnyitja: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, Móra Ferenc-díjas

főmuzeológus, a TMT elnöke

A kiállítást rendezte: Balanyi Károly Ferenczy Noémi-díja grafikus- és zománcművész és ifj.

Gyergyádesz László

A kiállítás megtekinthető: 2019. október 12-ig (keddtől szombatig, 10.00–18.00 óráig)

A TMT Kaposváron kiállító tagjai: Bábás Erika • Balanyi Károly • Báron László () • Bessenyei
Valéria • Czóbel Marianna • Egri András (Románia) • Elekes Gyula (Románia) • Goór Imre () • H.
Barakonyi Klára • Hernádi Paula • Hévizi Éva • Hollósy Katalin • Járási Ildikó • Kónya Gyula •
Koszta Zsófia • Makrai Zsuzsa • Morelli Edit • Morvay László () • Németh Endre (Csehország) •
Oskóné Bódi Klára • Rudó Anna • Simon, Blaise (Franciaország) • Sisa József • Sor Júlia • Szűcs
József • Tóth Szvetlána • Turi Endre • Vdovkina, Anastasija (Románia)
A kecskeméti székhelyű országos egyesület 1997-es alapításának fő motivációja az volt, hogy a
műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális
alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik
tevékenységükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát. A TMT évente legalább egy kiállítást
szervez, hogy ezeken bemutathassa a műfaji önállóságra törekvő kortárs magyar zománcművészet
legújabb eredményeit. Ezúttal Kaposváron folytatjuk a 22 éve elkezdett „országjárásunkat” (pl.
Budapest, Győr, Kecskemét, Mezőtúr, Nagybánya, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Nyírbátor, Szeged,
Szolnok), ahol az eddigi legnagyobb tárlatunkra kerül sor, 28 alkotó 130 művével, sorozatával.
A Tűzzománcművészek Magyar Társasága tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést – a
kortárs iparművészet más műfajaihoz hasonlóan – az iparművészet és a képzőművészet közötti
határokat eltörlőket képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti
oldalát, s az azzal kiemelten foglalkozókat sem.) Kortárs zománcművészetünkre a mai napig
jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis
számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle
megközelítésben képesek alkotni ezzel a számukra többnyire új technikával. Természetesen
mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek,
másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé,
pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren
tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag,
többezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21.
század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte
keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egyesületünk – a nemzetközi és a
hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcművészetnek az egyik
zászlóvivője marad a későbbiekben is.