Kezdőlap Zenei élet Brun – Courtois – Fincker: Les Démons de Tosca – Opus 1

Brun – Courtois – Fincker: Les Démons de Tosca – Opus 1

A nemzetközi trió albuma maga az álomszerűség, a víziók – a zene nyelvén megjelenítve, és csak nagyon minimális átfedés van benne a címben jegyzett Tosca démonai irányába.

Kezdetben volt egy vágy: Vincent Courtois Puccini operájából kiindulva azt akarta kutatni, mi „a démon fogalma a művészi invencióban”. Ez azonban pillanatok alatt valóságos laboratóriummá vált: gondolatok, hanggá alakítások, perspektíva-váltások (a sajátja és a többieké egyaránt), furcsaságok kollektívájává, amely a találóan elnevezett Compagnie de l’imprévu (A váratlan társulata) vezetője köré gyűlt. Előadásaik így aztán nem is annyira koncertek, mint inkább egy örökké fejlődő multimédiás eseményfolyam egyes darabjai, amelynek során három éve kutatják az alkotás és a közönség közötti kapcsolatot.

De a Vincent Courtois – cselló, Robin Fincker – tenorszaxofon, és Sebastien Brun – dob, elektronika felállásban 2017. május 25-én az Opus Jazz Clubban életükben először így együtt színpadra lépett trió kissé másfelé kanyarodott, annak ellenére, hogy zömében a Vincent Courtois által megírt ötleteket követték. A három zenész így emlékezett erre vissza:

 „Amikor a BMC felajánlotta, hogy készítsünk élő lemezfelvételt a trió koncertjéről, a három muzsikus számára világos volt, hogy az album csak egy kis részt, egy pillanatot képviselhet a Démons de Tosca különféle kifejezései közül.

Majd amikor meghallgattuk a felvételt és alábbhagyott a lelkesedésünk, azt éreztük, hogy szeretnénk ezt a fényképet még finomítani egy kicsit, kettős játékot játszani a koncert rögtönzéseivel, darabokra szeletelni, megdolgozni, kiemelni benne az árnyékokat és kontrasztokat.

Ezután jött az ötlet, hogy szabad kezet adjunk egy újabb rögtönzőnek, Alex Bonney hangmérnöknek, aki friss füllel hallgatta a felvételt. Így bizonyos távoli gesztusok előtérbe kerültek, és a különböző hangzó terek mérete és hangszíne is változott egymáshoz képest.

Végül is a Démons de Tosca e pillanatfelvételének produkcióját minden szakaszában ugyanaz a szándék motiválta: hogy ösztönösen rögtönözzünk, azzal az őrült illúzióval, hogy megszabadulhatunk a démonainktól…”

KJJR