Egy nemzetközi viszonylatban is jelentős, meglehetősen fajsúlyos zenei albummal rukkolt ki a BMC Records, mikor megjelenési lehetőséget biztosított a két első osztályú jazz-szaxofonos: Grencsó István és Ken Vandermark közös projektjének.
Grencsó István – tenor- és altszaxofon, klarinét, fuvola és Ken Vandermark – tenorszaxofon, klarinét zenei találkozása már önagában szenzációs esemény a jazz berkein belül. Mindehhez játszótársul nem megszokott módon két nagybőgőst választottak Hock Ernő és Benkő Róbert személyében ezen a lemezen, ahol Stevan Kovács Tickmayer zongorázik és kezeli az elektronikákat, és Miklós Szilveszter dobol.
A sok eredeti, neves zenész találkozásából aztán spontán együttzenélés született a szabad ötletek mentén, valamiféle free jazz, elvont hangulatokkal és hangszereik lehetőségeinek maximális kihasználásával. Afféle igaz zenei csemege ez, amely nem feltétlenül ajánlható bárkinek – inkább csak a kísérleti jazz, vagy még inkább az elvonatkoztatott jazz szerelmeseinek.
Ha ma még érdemes egyáltalán használni ezt a szót: a mai avantgárd jazz egyik nagy személyisége Ken Vandermark, és itt bizony igazi avantgárd együttzenélést hallunk. Minden pillanatában, minden ízében avantgárd ez a tíz felvételes lemez, melynek megkomponálásában Grencsó és Vandermark éppolyan súllyal vettek részt, mint muzsikustársaik – sőt két felvételt meg sem írtak előre, hanem a közös zenélés nyomán születtek meg e felvételek.
A zenészek remekül megtalálták egymással a közös hangot, amint arra Ken Vandermark is utalt: „Amint azt a Grencsó István által adott cím is jelzi, sohasem szabad bevágnunk a köztünk lévő ajtókat. Ehelyett inkább – ahogy ezt ez a zene és az azt létrehozó művészi teremtő folyamat is bizonyítja – tárjuk ki azokat egymás előtt.”
Komlós József JR
