Tizenkilenc felvétel – rövid karakterdarabok füzéreként; a harsonát szólóhangszerként a középpontba állító, különleges jazz – ezt halljuk a BMC Records megjelenésén.
Yves Robert korábbi BMC Records lemezéről ismert trióját halljuk újra – a szerzemények jó részét most is ő maga jegyzi. Mellette a lemez alkotója volt Bruno Chevillon nagybőgős, aki minden regiszterben gyors, pontos és erőteljes, lenyűgöző pedigrével rendelkezik; valamint Cyril Atef – dobos, a groove élő enciklopédiája.
– Ez a trió nagyjából húsz éves, már nem tudjuk és nem is akarjuk pontosan tudni, mennyi, nincs születési anyakönyvi kivonat. Egyfajta magától értetődő otthonosság és azonnali hangzásbeli bizalom, melyben minden zenei szándékot meghallunk és számításba veszünk. – mondja triójáról Yves Robert harsonás, aki csaknem 40 éve cikázik a – lejegyzett, rögtönzött, vizuális, színpadi – zene területein. Hévvel és szabadon, hatalmas technikával, pontos és dinamikus hangszínnel harsonázik. Tág terű stílusa dallamokat és játékos zenei textúrákat ötvöz, mint megannyi, hangképekkel táplált történet. Majd így folytatja:
– A dallamok keresztezik egymást, a ritmusok és a játékmódok hajlékonyan, szabadon válaszolgatnak egymásnak. Persze hogy lehet változtatni, lelkiállapotunk, kedvünk szerint, és ezt nem is tagadjuk meg magunktól. Elrendezzük a dolgokat, ahogy barátok közt szokás, magunkhoz idomítjuk a számokat, felrobbantjuk és összeragasztjuk őket, eltúlozzuk és élvezzük mindezt.
– A legfontosabb a pillanat intenzitása, a meglepetés öröme, a játék emóciója, a hang, amit a hangszerünkből kihozunk, és ami beborít minket. Ezért vannak az elektronikus, digitális, informatikai, audio-digitális effektek is: ezért a „beborításért”. Gyúrjuk a masszát, kinyújtjuk a hallatlan felé.Hogy az ujjongással túllépjünk a hangszeren. Hogy felerősítsük a létezés érzését. Játszani annyi, mint a mennyország hiányát ünnepelni.
KJJR
