Örömszavak Londonból II.
Egy aranyat és két ezüstöt nyert csütörtökön a magyar kajak-kenu válogatott. Kozák Danuta lenyűgözte a világot, a férfi négyes Kati néni puszijától repült, Kovács Katalinék pedig elszalasztott lehetőségről beszélnek.
Kozák Danuta: Azt hittem nagy meccsben vagyok
Egyelőre még a tegnapi győzelmet sem tudtam feldolgozni, most meg itt van ez a második. Kétszeres olimpiai bajnok vagyok, és elmondhatatlanul boldog. A döntőben azt csináltam, amit gyakoroltam, amire képes vagyok. Nem néztem a többieket, viszont a szurkolókat végig hallottam, ugyanúgy, ahogy tegnap, most is rengeteget segítettek. Annyira kiabáltak egyébként a nézőtérről, hogy azt hittem nagyon nagy meccsben vagyok. Csak a célban néztem körbe, akkor tudatosult bennem, hogy mögöttem van mindenki. Hallottam, hogy két arannyal én vagyok az egész olimpia legeredményesebb magyar sportolója, az eredményhirdetés óta folyamatosan adom az interjúkat. Legszívesebben egyébként a családommal, a barátommal ünnepelnék, igazából nem szeretem a reflektorfényt, de az olimpiai aranyakért cserébe még ezt is kibírom…
Kovács Katalin: Sajnálom az elszalasztott lehetőséget
Sokan vígasztalnak, hogy a tegnapi aranyérem után szép ez az ezüst is. Csakhogy mi nagyon szerettünk volna nyerni, és őszintén sajnálom az elszalasztott lehetőséget. Úgy látszik, nekem az utóbbi három olimpián ez a formám: egy arany, egy ezüst. Talán az hiányzott, hogy nem voltunk elég robbanékonyak.
Kammerer Zoltán: Nagyon aranyosak voltak a fiúk
25 éves pályafutásom alatt most fordult velem elő először, hogy könnyeztem a rajt előtt. A stégen Kati néni odajött hozzánk, leguggolt mellém és azt mondta, hogy Húzd meg öreg! Nagyon meghatódtam, és azt mondtam, hogy már csak az ő kedvéért is belehalok. Végig éreztem, hogy jó helyen vagyunk, a hajrában még indítottunk is egy nagyot, kicsit rá is mentünk az ausztrálokra, de közben hátulról jöttek a többiek is, szóval egyáltalán nem bánkódunk az ezüst miatt. Sőt! Ez egy megnyert ezüst, amihez ráadásul nagyon nagy versenyt kellett futnunk, talán ez volt életem legnagyobb versenye. Hivatalosan az volt a célunk, hogy pontszerző helyen érjünk célba. Titokban én ezt azzal egészítettem ki, hogy akkor lennék elégedett, ha látom a többieken, hogy boldogok. És ez összejött, óriási a boldogság, hiába nyertem korábban már három aranyat, nagyon örülök az ezüstnek.
Pauman Dániel: Nagyon profin csináltunk mindent
Leírták ezt a négyest, sokan azt mondogatták, hogy még döntőbe sem fogunk jutni, aztán tessék, itt lóg a nyakamban az ezüstérem. Azt gondolom, hogy a magyar kajak-kenu csapat egyik legnagyobb meglepetését szereztük ezzel. A nap egyébként ugyanúgy kezdődött, mint máskor. Virágot szedtem Kati néninek, mielőtt eljöttünk a szállodából, máskor is gyakran meglepem hasonlóval. Aztán lekísért minket a stéghez, mindenkinek nyomott egy puszit a fejére, úgy láttam, hogy ő is könnyezik és szipog. Az volt az álmunk, hogy dobogóra álljunk, legbelül mindannyian reménykedtünk benne, de talán még magunknak sem mertük bevallani, hogy ezért jöttünk. Tudtuk, hogy nagyon jó a négyes, rengeteg munka volt benne, az volt a kérdés, hogy kijön-e. Kijött, mert nagyon profin csináltunk minden.
Tóth Dávid: Azt tettük, amit tennünk kellett
Megcsináltuk. Úgy mentünk, ahogy szerettünk volna, jól jöttünk el a rajttól, végig azt éreztem, hogy jól fut a hajó. A hajrában azt éreztem, hogy megyünk rá az ausztrálokra, hátulról meg jön a mezőny, szerencsére tudtuk tartani a második helyet. Felejthetetlen élmény, hogy mennyien ünnepeltek minket, amikor felálltunk a dobogóra, sőt én már menet közben is hallottam a magyar szurkolótábor hangját. Hajtottam, ahogy bírok, és közben magyar bíztatást hallottam. Nekem is meghatározó volt Kati néni gesztusa a rajt előtt, megsimogatta a fejünket és azt mondta, tegyük, amit tennünk kell.
Kulifai Tamás: Megnyertük az ezüstöt
Ha az első rajtot elengedik, talán még jobb lehetett volna, de a másodikkal sem volt baj. Technikailag tökéletesen együtt eveztünk, jó ütemben haladtunk, pont az utolsó 20 méterre készültünk el az erőnkkel, de onnan már bevitt a lendület meg a lelkesedés. Én a felkészülés alatt, de még itt a helyszínen sem gondoltam volna, hogy ezüstéremmel a nyakunkban utazhatunk haza. A döntő alatt már nem gondolkoztam, csak megpróbáltam kihozni magamból a maximumot. Amikor beértünk a célba, először azt hittem, hogy negyedikek vagyunk, egy kicsit elkenődtem. Elkezdtem izgulni, hogy mennyire rossz lenne, ha nem kapnánk érmet, aztán Dani üvöltötte, hogy másodikak lettünk. Semmiféle hiányérzetem nincs, ezt az ezüstöt megnyertük, kár azon agyalni, hogy nagyon közel voltunk az aranyhoz.
Fábián Lászlóné: Olyat csináltam, amit még soha
Örülök a fiúk sikerének. Ez egy fantasztikus csapat, a gyerekek nem kritizálják, hanem mindig mindenben segítik egymást. A rajt előtt olyat csináltam, mint még soha. Bizony, én is elérzékenyültem, amikor elbúcsúztam tőlük a parton. Mindegyiknek sorban adtam egy puszit, és mondtam, hogy lélekben én is bent ülök a hajóban, értem is hajtsanak. Én is megkönnyeztem ezeket a pillanatokat, és most hallom, hogy nekik is rengeteget jelentett a pályán. Köszönöm a fiúknak ezt a szép élményt, és köszönöm Storcz Botondnak, hogy a támadások ellenére nem változtatta meg az előzetes válogatási elveket, tartotta a szavát, és bizalmat szavazott ennek a négyesnek.
További információ: www.kajakkenusport.hu
