Négy évtizede tett esküt az ecsetnek:
Verebélyi Mihály azért alkot,
hogy örömet szerezzen másoknak
Verebélyi Mihály az Istentől kapott talentumát több
mint 40 esztendeje állította a festőművészet szolgá−
latába. Rajztanár édesapja mutatta meg számára a
festészet alapjait, majd Rudnay Gyula tanította, de
pályafutása során, többnyire önmagát képezte, s vé−
gig a munkája mellett, hobbiként alkotott. Verebélyi
Mihály varázslatos színvilágával, képei belső monda−
nivalójával kiemelkedő helyen szerepel a kortárs
magyar festőművészek igen rangos közösségében.
Nemcsak művészként alkotott azonban örökre ma−
radandót, hanem emberként ugyancsak példát mu−
tatott, hiszen jótékonysági célból vagy csupán, hogy
örömet szerezzen másoknak, rengeteg festményét
ajándékozta el.
Mai rohanó világunkban egyre kevesebb valódi ér−
téket képviselő dologgal találkozunk, pedig ha meg−
állunk egy pillanatra, talán még szűkebb pátriánkban
is találhatunk „igazgyöngyöt”. Így történt velem ez a
minap, amikor betértem Tiszakécskén a helyi szüle−
tésű, évtizedek óta alkotó Verebélyi Mihály hangula−
tos, idilli műtermébe.
Eleinte még az újdonság izgalmával szemléltem a
kiállított gyönyörű tájképeket, a rengeteg emberi drá−
mát rejtő portrékat, vallási témájú műveket, de ami−
kor belemélyedtem a festmények csodálatába, meg−
értettem valamit az igazi művészetből. Verebélyi Mi−
hály alkotásait szemlélve, igaznak tűnt, hogy „a festé−
szet a szem ünnepe.”
Egy olyan embert, akiben az
indulat dalol, vagy aki számára a
világ végérvényesen szomorú
lett, is minden bizonnyal meg−
nyugtatnának, vidámmá vará−
zsolnának a megtekintett képek.
Elárulok egy titkot: nem igazán
tudok rajzolni, de a magával ra−
gadó miliő, a “békesség zenélő
szigete”, arra inspirált, hogy
ecsetet ragadjak.
Úgy tűnt, hogy a festőművész
képzelőereje túlszárnyalta még a
természet leleményességét is,
amit pedig a képeivel „mondott”,
abban benne volt a lényeg. A for−
mai finomság, elegáns festőiség,
a színekből áradó derű együtt je−
lent meg műveiben, de akadt
olyan képe, ami arra tanított,
hogy a fájdalom, a szomorúság
gyönyörű is lehet. Amikor megértettem ezt, az emlé−
keimben magammal vittem a vászonról egy virágot
és hulló falevelet, s egy örökre el nem múló délután
tünékeny ragyogásával az arcomon léptem ki a mű−
teremből.
„Az életemet, a tudásomat, amivel megajándéko−
zott a Teremtő, mindig az emberek javára igyekez−
tem hasznosítani. Sokszor támogattam szociális ott−
honokat, ahol az ott élő idősebb emberek meghatód−
va vettek át a műveim, mert a képeken keresztül
odavittem az egész életüket, a fiatalságukat. A pálya−
futásom során végig éreztem, hogy a festményeim−
nek köszönhetően jobban tisztelnek, szeretnek az
emberek. Mindig motivált, hogy a
megörökítsem a szépet, hiszem, hogy
az általam megélt forma és színél−
mény másoknak szintén örömet je−
lent. Annak ellenére fontosak szá−
momra a vidám színek, hogy belülről
szomorú ember vagyok. A művész−
ben van egy olyan érzés, hogy ő azért
él, hogy szépeket alkosson – még ha
szomorú is. Látom, hogy volt értelme
az életemnek, mivel az embereknek
rengeteg örömet szereztem a festmé−
nyek által, és így mégis boldognak ér−
zem magam.”
Úgy tartja a néphit, hogy a jó ember
mindenkinek álmodik egy szép álmot.
Verebélyi Mihály a képein keresz−
tül mindannyiunk számára álmodott
egy szépet, s csak rajtunk múlik, hogy
megtaláljuk−e a magunk álmát, és
hagyjuk−e, hogy megszólítsanak ben−
nünket a képek.
Négy évtizede tett esküt az ecsetnek
Verebélyi Mihály azért alkot,
hogy örömet szerezzen másoknak
Verebélyi Mihály festőművész 6060 Tiszakécske, Kőrösi út 50. Tel.: 06−70−946−8170
