Farkas Ferenc, aki kis kertben fest nagy igazságokat
tanulóéveiben a rajzolás volt a szenvedélye
Farkas Ferenc hajósi festőművésznek a tanulóéveiben a rajzolás volt a szenvedélye majd – miközben műveinek gyarapodó kiállítási sikerei folytán, szabadfoglalkozású művésszé vált – művészetének súlypontja a festészetre tolódott át. Éppen 20 esztendeje ragadott először ecsetet, s azóta is a természettel idilli összhangban él és alkot, hangulatos műterme számtalan szép festményt rejt magában. A „béke és a csönd” festője varázslatos színvilágával, kompozícióival, képei belső mondanivalójával előkelő helyen szerepel a kortárs magyar művészek igen rangos közösségében.
A fény és színek szeretete jellemzi a hajósi alkotótelep kiváló művészének az alkotásait, melyeken egyaránt érződik az elmélyültség, az anyagtisztaság és a festészet kiforrottsága.
„Látványelvű a festészetem, ahol nem a téma a meghatározó, hanem a szépség jelenti a motivációt: ha a színt vagy a formát szépnek látom, megpróbálom visszaadni, mert minden festő egyszerűsít valamit, átírja a látottakat. Szeretek itthon alkotni, főleg csendéleteket festek, izgalommal, kíváncsisággal. A festő útja olyan, mint egy erős sodrású folyón való átkelés: ha az ember át akar kelni rajta, nagy erő kifejtése szükséges ahhoz, hogy a sodrás ne vigye el. Ha a nehezebb pillanatokban feladja az ember, elengedi magát, akkor újból kell kezdeni mindent elölről. Meg kell találni a harmóniát, és tisztelni kell az elődöket, mert rendkívül gazdag, szép festészeti tradícióval rendelkezünk.”
Farkas Ferenc példaképe és barátja, korunk egyik legnagyobb festője, Matteo Massagrande olasz festőművész így méltatta „tanítványát” a közelmúltban rendezett kiállítása apropóján.
„Örömmel teli, rokonszenves, segítőkész jellemed mögött viharos lelket láttam, amely azon dolgozott, hogy erős és biztos vágányra terelje a belül égő kreativitást. De most mást látok. Fényt. Látom a kommunikálás örömét, az élmény-átadás örömét, beszélgetsz azokkal, akik a képedet nézik. Látok színeket, amelyek a te bensődhöz igazodnak. Eddig soha nem merted lemezteleníteni a lelked, pedig ez a művészet lényege. Hajós, a te kis Athénod. Itt az erdőkben, a dombokon álló szőlőskertekben szép lassan megtalálod az igazságodat.
Tisztellek, mert „ütésálló” művész vagy, pedig néha nagyot ütök, de te meghallgatsz, nem adod fel, újra kezded és mész előre az utadon. Amikor nem bonyolítod túl a dolgokat, amikor a kezed a szíved meghosszabbodása: megszületnek azok a képek, amik nem félnek az összehasonlításoktól. Tudom, hogy a művészetben, ahogy az életben is, az egyik legnehezebb dolog: nem komplikálni és csak hagyni, hogy az az energia, amit Isten öntött ereinkbe, mielőtt erre a földre jöttünk, szabadon járjon, és olyan ösztönös legyen, mint amikor lesétálsz a kerted végébe a kiserdő felé.
Fess, ahogy a kertedben jársz, fess, ahogy az októberi szőlőt szagolod. Fess, ahogy előtted a nagy magyar festők tették. Tudnod kell, hogy, aki nagy mestert választ példaképének, messzire juthat. Ez a kiállítás érkezés és indulás. Érkezés, mert elérkeztél ahhoz a pillanathoz, amikor már komolyan veszed magad. Indulás, mert innentől már nincs helye a komolytalankodásnak, semmilyen szinten. Amint elindulunk a cél felé, nem nézünk hátrafelé.”
Farkas Ferenc festőművész
Hajós, Sallai u. 61.
[email protected]
Tel: 20/329-14-62
