A minap a felújított
Rákóczi útról letérve
a Bocskai úti étkezde
előtt összefutottam a
város egyik közjegy−
zőjével, dr. Mándoki
Istvánnal, aki már
több eljárásában
megelégedésemre
volt segítségemre, így
jó ismerősként üdvö−
zöltem. Mivel mindkettőnk−
nek volt néhány szabad perce,
szóba került a közjegyzőség
úgy általában, amely nemcsak
a hitelszerződések kapcsán jut
szerephez, hanem évszázados
hagyományok mentén számos
egyéb tevékenységet folytat. A
különböző tanúsítványoktól
kezdve számtalan okirat szer−
kesztésén át közreműködik a
nem peres eljárások hosszú
sorában, melyek közül csak
egy a legismertebb, a hagyaté−
ki eljárás.
Meglepődve hallottam, amit
Mándoki úr említett, hogy an−
gol nyelven is jogosult készíte−
ni tanúsítványokat és okirato−
kat, és nagy örömére most már
nemcsak egyedül. A
város legújabb köz−
jegyzője, dr. Priki−
dánovics Dóra, a
nyugdíjba vonult dr.
Kerék Lajosné he−
lyére kinevezett
közjegyző is rendel−
kezik ilyen jogosít−
vánnyal, így bárme−
lyikőjük távolléte
esetén utolérhető a másik.
Szóba került még számos te−
vékenységük elektronizálása,
a számítógépek térhódítása.
Szerencsés ellenpont egy ré−
gi 1344−ből származó esküfor−
mula néhány mondata:
„A közjegyzői tisztséget hű−
ségesen fogom gyakorolni. A
szerződéseket, amelyek a fe−
lek egyetértésével készülnek,
hűségesen készítem, a felek
akarata nélkül semmit nem
adok hozzá, és nem veszek el
belőle. A szerződéseket máso−
lati könyvben vezetem, és mi−
után bevezettem, a felek aka−
rata ellenére álnokul nem vo−
nakodom arról közhitelű ok−
iratot kiállítani.”
