Megvannak a közös gyökerek
Októberben a Dunafüredi Vízisport Klub lett a „hónap műhelye”, a Varga Béla és Zsigmond Zsóka edző-házaspár által alapított egyesület vehette át a Magyar Olimpiai Bizottság, a Decathlon és az Utanpotlassport.hu által életre hívott díjat. Novemberben újabb megtisztelő kitüntetést ünnepelhetett a százhalombattai klub, Varga Béla lett ugyanis a 2013-as esztendő legjobb utánpótlásedzője.
Gratulálunk az újabb sikerhez.
Köszönöm, de ez nem csak az én érdemem. Bár én lettem az esztendő utánpótlásedzője, Zsókát ugyanúgy megilleti ez a cím, hiszen minden, amit elértünk a kettőnk munkájának az eredménye. Vagyis pontosítok, a mi és a gyerekeink munkájának az elismerése – mondta Varga Béla.
Az idén három versenyzőjükkel is kiemelkedő eredményt tudtak elérni, Vass Péter két aranyérmet is szerzett a wellandi világbajnokságon, míg Koós Norman és Szeiler Máté az Európa-bajnokságon lett bronzérmes. Meglepetés volt ez az éremeső?
Egyáltalán nem. Vass Peti már tavaly dobogó közelben volt a kontinensviadalon, és a srácok rendre részvevői és éremszerzői voltak az olimpiai reménységek versenyeinek. Azt mondom, beérett a nyolcesztendőnyi munka gyümölcse, hiszen pontosan nyolc évvel ezelőtt toboroztuk ezeket a srácokat. Körülbelül húsz gyerekkel kezdtünk el foglalkozni a 94-95-ös korosztályban, nagyon homogén csoport volt ez, és tudatosan vezettük őket végig ezen az úton. Hittük, hogy ebből a munkából előbb-utóbb érem születhet majd egy világversenyen, az idén elérkezett ez a pillanat is.
Nehéz volt ez az út?
Nem volt könnyű, de tudtuk, hogy mit vállalunk. Tizenhárom évvel ezelőtt alapítottuk a feleségemmel Százhalombattán ezt a klubot, és egy hasonlattal élve az első öt évünk azzal telt el, hogy „csak” dobáltuk a kavicsokat a vízbe. Építettük az alapokat, de hogy mit építünk, azt sokáig nem láttuk, csak a hatodik évben emelkedett ki a vízből egy kis dombocska, akkor láttuk először meg az eredményét az erőfeszítéseinknek.
Más így építkezni, mintha mondjuk egy biztosabb háttérrel rendelkező nagy klub edzője lenne?
Korábban az UTE-ban edzősködtem, ahol klasszikus edzői feladataim voltak, vagyis csak az tréningekre kellett koncentrálnom az energiáimat. Egy klub alapítása sokkal többet követel meg az embertől, több minden nyugszik a vállunkon, a működtetéstől, fenntartástól kezdve az átépítésekig, az eszközök beszerzéséig. Ráadásul azért is volt nehéz beindítani ezt a klubot, mert az első fecskéink számára nem volt példa. Nem tudtuk megmutatni nekik, hogy így néz ki egy kajakos, ez az a munka, amit egy sportoló elvégez, és ha innen elindulsz, ide juthatsz el. A szülők sem mindig a mi malmunkra hajtották a vizet, ha valaki már úgy ahogy megtanult kajakozni, tovább is vitték, hogy új sportágakat sajátítson el, új impulzusok érjék a gyereket. Vagyis szinte évről-évre talpra kellett állnunk. Ez a generáció már egészen más, nyolc közös évünk van, és tudjuk jól mi is és ők is, hogy a 2013-as év csak egy állomás volt a közös pályafutásunkban. De a lényeg, hogy a közös gyökereink már megvannak.
És milyen közös jövőt képzelnek el?
Egy biztos, igazi sportembereket neveltünk, akiknek az életébe beleivódott a rendszeres mozgás, az aktív sport, a kajakozás, a vízi lét szeretete. A nagy célok megálmodásának időszaka most érkezett el. Most vannak először tizenkilenc-húsz éves versenyzőink, akiknek fel kell zárkózni a felnőtt korosztályba, most lépnek a férfi szakaszba, és ez több szempontból is nehéz időszak. Segíteni kell ebben az átmenetben, nem szabad ráülni az eddigi eredményekre, és el kell hinnünk, hogy van jövőnk és keresnivalónk, akár már a 2016-os riói olimpián is.
További információ: www.kajakkenusport.hu
