Kezdőlap Régió Tóth Mihály, az absztrakt művészet kiváló hazai mestere

Tóth Mihály, az absztrakt művészet kiváló hazai mestere

Tóth Mihály, az absztrakt művészet kiváló hazai mestere
Minden festménynek mondanivalóval kell rendelkeznie…
Az absztrakt művészetet a konkrét, tárgynélküli művészetnek nevezik, mert a művész a valóság elemeit elvonatkoztatva, egy rá jellemző jelrendszerben jeleníti meg. Teljesen önálló művészet, a tárgyi valóság megjelenítésétől függetlenített irányzat, gondolataikat, érzéseiket nonfiguratív módon, színekkel, formákkal, felületekkel jelenítik meg. Az irányzat egyik kiváló hazai mestere, a 65 éves Tóth Mihály festőművész, akinek számtalan kiállításon csodálhatta meg a közönség a remekműveit, és sok elismerést, gratulációt, tiszteletet kapott a munkái után. Az absztrakt művészetet Tóth Mihály egy kőkemény szellemi agymunkának tartja, amit kellő alázattal kell megközelíteni. „Nem absztrakt művésznek születtem, de kemény tanulással, hosszú út után váltam azzá”.

Fél évszázada induló sikeres pályafutás

10 éves koromban kezdődött a pályafutásom, amikor édesapám festett otthon, én pedig mindig elvettem az ecseteit. Bevittem az iskolába, hogy az osztálytársaimnak is legyen belőle, de fölösleges volt ezt tennem, mert a rajzórán minden fiúnak én festettem meg a képét.
16 évesen Orosházára kerültem dolgozni, s akkor már tudatosan kezdtem el festeni. Olyan munkaköröm volt, hogy egész nap festettem, rajzoltam a munkahelyemen. Az orosházi társaimmal később kiállíthattam a képeim Lengyelországban, Hollandiában, és Finnországban, nem tudom felsorolni, de nagyon sok kiállításunk volt, minden évben.

Felejthetetlen kecskeméti évek

1973-ban Kecskemétre került az orosházi vállalat központja, így ide költöztem. Itt minden évben pályázatot írtak ki a fiatal amatőr képzőművészek számára. Egy ismerősöm titokban, csak úgy találomra fogta 3 festményemet és benevezte a pályázatra. Egyszer csak telefonon kerestek a bizottságról, hogy első lettem a pályázaton és menjek be, mert át kellene vennem a jutalmat.
Működött egy csodálatos szakkör Kecskeméten a művelődési házban, amit Palkó Józsi bácsi – akitől nagyon sokat tanultam – vezetett. (Többször elmondta, a Misinek a festményei a naiv múzemban lesznek kiállítva.) Józsi bácsi nagy barátságban volt a bajai B.Mikli Feri bácsival és ő szólt Józsi bácsinak, hogy küldjön tehetséges kecskeméti fiatalokat a Rudnay körbe. Ennek köszönhetően több évtizeden keresztül minden évben a Bajai Rudnay Gyula képzőművészeti szakkörben festettünk, nyaranta.

Emlékezetes művészeti táborok

Azért vettem részt művészeti táborokban, mert egy festőnek a lehetőségeihez képest kötelessége önmagát és a munkáját megismertetni más emberekkel. Ez nem egy öncélú dolog, nem lehet csak a magam szórakoztatására festeni. Aki művészkedik, annak csodálatos élményben van része, olyan, mint egy elvarázsolt állapot, mert amikor az ember fest, megszűnik a külvilág körülötte. Az pedig a ráadást jelenti, hogy egy remek munka is előkerül esetenként, és ez mindenért kárpótolja az embert.
A mai napig szívesen járok ilyen táborokba, idén másodízben mehettem a Kutna Hora-i művésztáborba. Érdekes volt megismerni a mai csehországi művészeket, művészetet. Jó találkozni ilyen emberekkel, mert a művészet manapság érdekes pályát fut be.
Szlovákiában, Naszvadon, szintén részt vettem egy nemzetközi művészeti táborban, számos országból érkeznek művészek, izgalmas megismerni a nemzetek mai képviselőit.

Festői hitvallás

Hogy a festészetben mit szeretek? Végtelen szabadságot ad. Csak önmagamnak tartozom felelősséggel, nem szól bele senki a munkámba. Nekem csak béke kell és nyugalom, azt szeretem, ha csend van körülöttem. A festészet teljesen leköt, kikapcsol, mindig megnyugtatja az elmét. Fiatalon ösztönösen festettem, most pedig tudatosan, mert ez agymunka és nagyon komoly feladat. Előfordul, hogy mindössze 5 percre van szükségem egy kép elkészítéséhez, máskor viszont 2 évbe telik. Minden munkának kell mondanivalójának lennie, mert ha nincs üzenete a társadalom számára, akkor nagy a baj! A végtelen szabadságot, számomra csak a festészet adta meg.

Apáról fiára, fiáról lányára szálló tehetség

Nagyon boldoggá tesz, hogy a lányunokám szenzációs tehetség – talán tőlem örökölte, én meg az apámtól -, csak ül az asztalnál, és előre megmondja, hogy mit fog festeni és hogyan. Ragyog az arca, könnyed minden mozdulata, titokban mindig meglesem, ahogy dolgozik, és végtelen boldog vagyok ettől.
Engedjétek meg kedves olvasó barátaim, hogy így karácsony előtt, nagyon sok boldogságot, sokkal több szeretett, türelmet adjunk egymásnak. Fogadjuk be, aki fázik, takarjuk be az elesetteket, bennünket is betakartak, befogadtak életünk során.
Baráti ölelésem minden, szép, büszke arcú honfitársamnak.

Tóth mihály_00048 Tóth mihály_00063