Kezdőlap Régió

A sikert akarni kell!

Földházi Dáviddal, az ifjú és tehetséges válogatott úszóval, és edzőjével Törös Károllyal a Kecskeméti Fürdőben beszélgettem egyik délutáni edzésük után az úszásról, a sportról, s az életről…

– Nemrég jöttetek haza Thaiföldről. Nem okozott gondot az ottani klíma és időeltolódás?

– Csak néhány napig volt kellemetlen – válaszol Dávid -, azután már nem volt probléma. Egyébként kifejezetten jól telt a kint eltöltött idő! Nemcsak az edzésekre gondolok, hanem a társaságra és az ottani emberek kedvességére is. Persze keményen dolgoztunk, mert a Rióban megrendezésre kerülő olimpiai játékokra szeretnék kijutni. Nagyon örülök, hogy Törös Károly keze és irányítása alatt készülhetek, mert így a legjobbak tapasztalatait hasznosíthatom sportolói pályafutásom során. Úgy érzem, esélyem van a kijutásra 200 méter vegyesen és 100 méter háton. A július végén kezdődő oroszországi világbajnoksággal elindul a hajrá az olimpiai játékokra, épp ezért fontos lesz ez az évszámomra!

– Tavaly az év sportolója lettél. A dohai világbajnokságon tizedik helyezést értél el. Az eredményed nem mindennapi volt ezen a versenyen, hiszen száz méter vegyesen Cseh László országos rekordját döntötted meg. Hogyan kezdődött az úszó karriered?

– Alig voltam öt éves, amikor a szüleimmel kijöttünk úszni, és én azóta nem tudok elszakadni a medencétől. Bár sportoltam mást is, hiszen vízilabdáztam öt évig, de miután megszűnt a csapat visszatértem az úszáshoz…

– Hogyan szórakozol? Mennyi lemondással jár ez a sport?

– Igazából a bulizás nekem nem hiányzik. Persze szeretek szórakozni, de erre elég az augusztusi pihenőidőm is. Én eredményeket akarok elérni az úszásban és az életben is, tanulok és készülök az olimpiai selejtezőkre. Ez most az életem!

– Hogyan látod a jövődet? Szerinted Kecskeméten mennyire adottak a lehetőségek egy fiatal számára?

– Mindenképpen tovább akarok tanulni, az is lehet, hogy külföldön, de utána visszajönnék ide. Úgy gondolom, hogy városunkban minden lehetősége meg van egy korombeli srácnak arra, hogy kiteljesedjen és megvalósíthassa az álmait.

A korát meghazudtoló Törös Károly jóleső mosollyal nyugtázza tanítványa mondatait. Most hozzá fordulok:

– A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét, vagy esetleg más is kell a sikerhez?

– Gyermekkoromtól kezdve hozzászoktam a napi rendszeres mozgáshoz – mondja barátságosan mosolyogva az egykori belga bajnok -, igazi sport családból származom, és ez az életforma elkísért egy életen át. Édesapám tornászként, atlétaként és kézilabdásként is jeleskedett. A nagynéném – aki tornász volt – az 1936-os berlini olimpián bronzérmet szerzett. Én először tornáztam, majd az úszásban és vízilabdában próbáltam ki magam. A történethez hozzátartozik, hogy édesapám 1956-ban börtönbe került. Édesanyám pedig újságíró volt és feketelistás lett. Akkor már válogatott úszó voltam, de a szüleim helyzete miatt nem utazhattam világversenyekre. Később viszont pontosan a válogatottságomnak köszönhetően engedték ki apámat a börtönből. A családom viszontagságai végett határoztam el, hogy ha kijutok külföldre, akkor nem jövök haza. Ezt az elhatározásomat sikerült megvalósítanom 1965-ben. Belgiumba mentem, ahol profi vízipólós és belga bajnok lettem, majd válogatott úszóedző voltam egészen 1984-ig. Ezután Dél- Afrikába költöztem és Fokvárosban a helyi úszó csapatot felhoztam az első helyre. Itt volt a tanítványom Sarah Poewe, aki világbajnok lett, no és természetesen Natalie du Toit, aki egy balesetben elvesztette egyik lábát, s a világon elsőként indulhatott 2008-ban a pekingi olimpián az ép sportolók között, a paraolimpián pedig 5 aranyat szerzett. Az edzések mellett a magyar dél-afrikai kapcsolatokat is igyekeztem erősíteni, mert akárhol is voltam a világban, mindig a szülőhazámra gondoltam. Egyfajta nem hivatalos magyar nagykövet lettem.

– Ön Albert Monacói herceg feleségét Charlene-t is edzette, a mai napig nagyon jó a kapcsolata a hercegi párral, de sorolhatnám még mindazon hírességeket, akikkel személyes kapcsolata van. Miért döntött úgy, hogy hazajön 2013-ban?

– A Magyar Úszó Szövetség kért fel arra, hogy jöjjek haza, és legyek az ifjúsági korú úszók szövetségi kapitánya. Örülök, hogy itthon vagyok, de azt is hozzá kell tennem, hogy egyedül Orbán Viktor miniszterelnök úr sportpolitikája miatt vállaltam el ezt a tisztséget és a velejáró munkát. Most adottak a feltételek a sportolóknak és az edzőknek is ahhoz, hogy jól teljesítsenek. Egyébként nem véletlen, hogy 2017-ben a vizes világbajnokság hazánkban kerül megrendezésre. Tudja, akármerre jártam a világban, a szívem mindig „magyarul dobogott”. Egyébként eleget csavarogtam már a világban, ideje volt visszatérnem a gyökerekhez. Amikor eljöttem Magyarországról édesapám megjósolta, hogy egyszer visszatérek majd. Ez nagyon bölcs mondás volt, ráadásul igaza is lett…

– Ön Antwerpenben megtanulta a gyémánt csiszolás mesterségét. Talán városunk gyermekei is olyanok, mint a csiszolatlan gyémántok?

– A kecskeméti megbízatás egy óriási kihívás a számomra, egyben egy olyan lehetőség is, amelyet jó eredményekkel szeretnék meghálálni. Kecskemét városának támogatását jelenti, hogy az ország egyik legjobban felszerelt uszodájában oktathatjuk az úszóinkat. Ez az alap, s az “építőanyagot” a tehetséges fiatalok inspiráló társasága adja. Amikor Dél-Afrikában elkezdtem edzőként dolgozni, a csapatom az országos rangsorban a 106. helyet foglalta el, és onnan lett később első. Ez talán egyszeri és megismételhetetlen eredmény, de ki tudja…

– Ön szerint mi kell ahhoz, hogy valaki a versenysportokban eredményes legyen?

– Mindenképpen kell adottság, azután pedig mérhetetlenül nagy akaraterő, kitartás és ALÁZAT. Ezt nagybetűvel mondom! S végül, de nem utolsó sorban törekvés a győzelemre! A sikert akarni kell!

(eszes)