Lóránd Nándor (1915 ápr. 8. Budapest-1995. okt. 1. Kecskemét):
Családja 1922-ben költözött Kecskemétre. A Református Reálgimnáziumban érettségizett, majd szeptembertől Katona Margit gyógyszertárában volt gyakornok. Másodéves gyógyszerészhallgató korában (1938) behívták sorkatonának, részt vett a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonulásokban. Leszerelése után megnősült (1940) és gyógynövénybeváltó kereskedésbe kezdett, majd Fördős Lajos patikájában dolgozott. Újabb frontkatonaság és fogság után 1945-ben tért vissza családjához.
1952 óta leltározó patikusként dolgozott Bács-Kiskun megye patikáiban. Megismerte a gyógyszerészi munka régi eszközeit és dokumentumait, s eközben szenvedélyes gyógyszerésztörténeti kutatóvá vált.
1966-tól kezdte gyűjteni a gyógyszerészeti régiségeket, s 2 év múlva hivatalossá is válhatott gyűjteménye. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lemondott a Bács-Kiskun megyére terjedő gyűjtési jogköréről, s személyre szóló meghatalmazást és megbízást is adott Lóránd Nándornak a gyűjtés megkönnyítése érdekében, melynek eredményeként nemsokára létrejött Kecskeméten a Gyógyszerészeti Régiségek Gyűjteménye (1969). “A Megyei Gyógyszertári Központ Lóránd Nándor lelkes és avatott kutatómunkájának eredményeként összegyűjtötte a megye területén fellelhető anyagot. Különösen nagy jelentősége lenne annak, hogy az Alföldön is legyen egy ilyen kiállításon is bemutatható szakgyűjtemény, és Kecskeméten ennek meg vannak a feltételei. Annak érdekében, hogy Kecskemét gyarapodjék egy értékes helytörténeti szakgyűjteménnyel, lemondunk jogszabályban biztosított jogunkról, az anyag Budapestre szállításáról.” (1969. Antall József, a S O M KL főigazgatójának leveléből)
1968-ban Halmai János meghívta a MGYT Országos Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya megalakítására, ahol Lóránd Nándor már beszámolt a kecskeméti gyűjteményről és a megye jelesebb patikáinak történetéről.
A Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő szakgyűjtemény Patikamúzeumként Katona Zsigmond régi Szentlélek Gyógyszertárának irodahelyiségében kapott otthont 1973-tól 1981-ig a Batthyány u.7-ben.
A múzeumi munka mellett Lóránd Nándor rengeteg népszerűsítő előadást tartott, számos tudományos dolgozatot írt és több tucat cikket publikált a gyógyszerészet és orvostörténet különböző témaköreiből, a megye híres gyógyszerészeiről, a gyógyszerészszakma és az egészségügy történeti vonatkozásairól a Gyógyszerészet, a Gyógyszerésztörténeti Diárium, Orvostörténeti Közlemények, valamint a napilapok, hetilapok hasábjain.
Lelkes szerteágazó munkássága, látványos kiállításai országosan is elismert, népszerű, mindenki által szeretett kutatóvá tették Lóránd Nándort, itthon mégis nehéz küzdelmet kellett vívnia gyűjteménye megmentéséért, hiszen 1981-ben megszűnt a kiállítás lehetősége és a múzeumi anyag a Rendőrfaluba került raktározásra. 1983-ban súlyos betegen kapta a jó hírt, hogy a patikamúzeum ügye mégis megoldódik, s gyűjteménye méltó elhelyezést kap a város központjában.
1984-ben a Bács-Kiskun Megyei Múzeumigazgatóság hivatalosan átvette Lóránd Nándortól a 2504 db tárgyat, 560 db könyvet, 151 gyógyszerészeti folyóiratot számláló szakgyűjteményt, s 1985-ben megnyílt az anyagából rendezett állandó kiállítás.
Magánéletében is rendkívül sokoldalú és tevékeny ember volt, többféle sportot űzött. 1938-ban kezdeményezője volt a vitorlázórepülés megteremtésének, állandó résztvevője volt az autó- és motorversenyeknek. Több mint 15 évig vezette a Gyógyszertári Központ fotókörét, több száz fotót készített előadásaihoz, cikkeihez, kiállításaihoz. Nyolc évig tanított a gyógyszerészasszisztens tanfolyamon, tagja volt több tudományos társaságnak.
A Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1971-ben Than Károly, 1975-ben Katona Zsigmond, 1978-ban Kátai Gábor, 1983-ban Ernyey József emlékéremmel tüntette ki.
